Liezen-Mayer Sándor

Kiváló történeti festő és illusztrátor, szül. Győrött 1839 január 24. Tehetős szülei, a reáliskola bevégzése után nem kényszerítették, hogy vonzalmával ellenkező kenyérpályára adja magát, hanem nagybátyja, a finom ízlésü Edl Tivadar pozsonyi birtokos óhajtására Bécsbe küldték, hogy az ottani képzőművészeti akadémiában képezze festővé magát. Csak másfél évig maradt ott, s aztán Münchenbe ment, melynek akadémiája éppen ezen időtájon európai hirnévre emelkedett. Ott eleinte Hiltensberger és Anschütz tanítványa volt, de 1862. már Piloty iskolájába jutott, kinek iránya nagy hatással volt a fejlődésére. 1865. megnyerte a müncheni akadémia által két vázlatra hirdetett pályázatot, sőt a vázlatok egyikének: Thüringi Erzsébet szentté avatásának elkészítésére megbizást is kapott. A képpel 1867. készült el s ugyanekkor befejezett egy másik festményt is, mely hivatva volt arra, hogy L.-t a legelőbbkelő festők sorába meleje. «Mária Terézia királyasszony egy szegény beteg nő gyermekét szoptatja» volt tárgya az új képnek, mely szabad ég alatt mutatja be a fiatal és bájos királyasszonyt. E kép sikere után elhalmozták megrendelésekkel; egymásután festette a müncheni népszinház függönyét s a Stiglicz báró palotájában látható vadász-jelenetet, mely, mint dekorativ munka, a németalföldi stil legszerencsésebb újabb termékei közé tartozik. E nagyobb alkotások közben arra is talált időt, hogy arcképeket fessen s 1870-ben a magyar király képmásának elkészítésére is őt hivták meg Bécsbe. 1872. egy amerikai nővel lépett házasságra s a boldog családi tűzhely mellett ismét nagyobb kompoziciókkal foglalkozott. Templomból kilépő Margitja, Imogen és Jachimója, s Erzsébet, Anglia királynéja, amint Stuart Mária halálos itéletét aláirja, az új korszaknak első termékei. Ezek közül Margit ugyszólván előkészület volt a Faust-ciklushoz, mellyel 1876-ban a müncheni művészvilágot valóságos lázas izgatottságba ejtette, s a felső illusztrátorok között vívott ki helyet. A Faust-kartonok után Schiller Harangjához készített rajzokkal keltett feltünést az 1878-iki müncheni egyetemes kiállításon. Ezek terelték feléje a württembergi kormány érdeklődését és szerezték meg számára az igazgatói állást a düsseldorfi képzőművészeti akadémiánál. Düsseldorfi tartózkodásának legértékesebb terméke Magyarországi Szent Erzsébet címü nagyobb méretü festménye, melyet a magyar képzőművészeti társulat rendelt meg nála a muzeum modern gyüjteménye számára. L. nem tudta feledni Münchent, első diadalainak szinhelyét, s már 1882. visszaköltözött a bajor fővárosba, hol most is él s nagy tevékenységet fejt ki mint a festészeti akadémia tanára.

Forrás: Pallas Nagylexikon