Lilien

József (hohenbrucki) báró, gazda és katona, szül. Szászországban 1753., megh. 1828. Mint Szapáry Péter gróf veje L. 1795. Fejér vm. egyik leszebb uradalmát, Ercsit vette át ipjától és nagy szakismerettel és buzgósággal rendezte be a 24 ezer hldra terjedő uradalmat, amivel nemcsak magának és családjának szerzett akkori időkben elérhetetlennek vélt jövedelmet és hasznot, hanem példaadása különösen Fejér vármegye, de egész Magyarországra is kitünő hatást gyakorolt. Mindenek előtt felmérette az uradalmat, a jobbágyföldektől való különszakítást vitte keresztül, 8 kerületre osztotta, azok lehetőleg központján majorokat létesített a szükséges épületekkel felszerelve, különös tekintettel arra, hogy az építkezés gazdaságos legyen s a tűzveszély kikerültessék. Nagy súlyt helyezett a változatos termelésre s az akkoriban szokásos egyoldalu gabonatermelés helyett kereskedelmi, gyök- és gumós, takarmánynövényeket stb. karolt fel, nevezetesen a repcét, a kukoricát, a burgonyát, a lucernát a baltacimet, a bükkönyt nagyban termesztette s a komlót, a buzért, a napraforgót, a takarmány- és a cukorrépát is vetette. A nem eléggé jó természetes legelőket feltörette és részben fűmagvak útján újra létesítettet. Nagy gondja volt L.-nek az állattartásra. Az igásállat létszám részint ökrökből, részint lovakból állott és azokat nagyobbrészt saját maga nevelte. A juhászatra különösen nagy súlyt fektetett és nemes törzseket alapított, továbbá sertéseket is nagyobb számban tartott. 80 drb mürzthali fajtabeli tehene is volt s a tejből, mely helyben nem kelt el, sajtot, vajat és túrót készíttetett. A burgonyát saját pálinkaházaiban, a repcét s a napraforgót olajütőiben, a gabonát nagyszámu vizi malmaiban, a buzért őrlőgépein dolgoztatta fel és kikészített terményeit Székesfehérvárt, Budapesten, Bécsben egyenes kereskedlemi összeköttetés útján adta el. A megőrölt buzért Prágába, gyapjuját Londonba szállította. A pálinkaházakban előállított szeszből likőrt, rumot, sőt kölni vizet készíttetett, a moslékot pedig hízlalásra fordította. Gazdaságait jó szerkezetü eszközökkel és gépekkel látta el. Kizárólagosan vaslemezü ekéket s az akkori szokás ellenére négy- és hatökrös fogatok helyett, kettős fogatokat használt. A gabona vetésére sorbavetőgépeket is alkalmazott, de utóbb, valószinüleg a gép tökéletlensége miatt felhagyott a sorbavetéssel; cséplőgépekkel, melyekhez tisztítókészülék is volt csatolva, ellenben igen jó eredménnyel rendesen dolgoztatott. Az aratókat Buda vidékéről, a kaszásokat a felföldről szerződtette; az árkolást, csatornázást és faültetést a budai helyőrség katonáival végeztette. Az ugart lehetőleg megszorította, rendesen és elég bőven trágyázott, sőt a gipszet, hamut, meszet és márgát is alkalmazta, e részben hazánkban az első nagyobb szabásu példát szolgáltatva. Kiemelendő különösen az a nagyszabásu fásítás is, mellyel uradalmát ellátta. L., ki tábornoki rangig küzdötte fel magát, katonai érdemeiért magyar indigenatust nyert, mely az 1805. VII. t.-c.-ben van becikkelyezve. Kortársai közül különösen József nádor becsülte nagyra L. kiváló tehetségeit s annak tanácsát követve rendezte be alcsuthi uradalmát, amely csakhamar az ercsii uradalom hirének magaslatára emelkedett. Végül még megemlíthető, hogy L. Eötvös József báró, néhai vallás- és közoktatásügyi miniszterek nagyatyja volt. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv I.

Forrás: Pallas Nagylexikon