Lindau

1. Pál, német drámairó, publicista és kritikus, szül. Magdeburgban 1839 jun. 3. Felsőbb tanulmányait Halléban és Berlinben végezte; de az irói pályára szánva magát, Párisba ment és itteni hosszabb tartózkodása volt drámairói és kritikai működésének előiskolája. Visszatérve 1863., átvette a düsseldorfi, utóbb az elberfeldi újság szerkesztését, 1869-1871. Lipcsében a Das Neue Blatt c. maga alapította lapot szerkesztette, 1871. Berlinbe költözve a Gegenwart címü előkelő politikai, társadalmi és irodalmi heti lapot megalapította; ő indította meg azonkivül a Nord und Süd c. tekintélyes havi folyóiratot is. Szinműveinek hosszu sorát a Marion (1868) nyitotta meg. Ezt követte a modern életből vett vígjátékok és szinművek szakadatlan láncolata; a legismertebbek ezek közül: Maria und Magdalena (1872); Ein Erfolg (1874); Tange Therese (1876); Johannistrieb (1878); Gräfin Lea (1879, Lea grófné, 1880, magyarul is adták Dóczi L. fordításában); Verschämte Arbeit (1881); Galeotto (Echagaray nálunk is előadott művének szabad átdolgozása). Mind e szinművekben L. tárgyait korának társadalmi életéből meríti és franciás élénkséggel, a hatás eszközeinek kitünő ismeretével, de mélyebb felfogás nélkül dolgozza fel. Esztetikai, kritikai és társadalom-politikai, űvei szellemesen és sok szarkazmussal vannak irva; ilyenek: Harmlose Briefe eines deutschen Kleinstädters (1870, 2. kiadás 1879); Litterarische Rücksichtslosigkeiten (1871); Moderne Märchen für grosse Kinder (1870); Gesammelte Aufsätze, Beiträge zur Litteraturgeschichte der Gegenwart (1875); Dramaturgische Blätter (2. köt., 2. kiad. 1875, újabb sorozat 2. köt. 1878); Nüchterne Briefe aus Bayreuth (1876); Überflüssige Briefe an eine Freundin (1877); Wie ein Lustspiel entsteht und vergeht (1877); Aus dem litterarischen Frankreich (1882); Bayreuther Briefe vom reinen Thoren (5. kiad. 1883). A pozitiv, termékenyebb kritika körébe tartoznak: L. Moliere (1871, magyarra ford. Bánfi Zs. 1891) és Alfred de Musset (1877). Irt elbeszéléseket is: Herr und Frau Bewer (1882); Toggenburg und andere Geschichten (1883); Mayo (1884) stb. és egy regénycyklust Berlin c. alatt, továbbá útleirásokat: Aus dem Orient (1889) és Amerikáról a Pacific-vasút megnyitása alkalmából: Aus der Neuen Welt (1884). Legújabb műve: Die Gehilfen (1894). V. ö. Paul L., eine Charakteristik (1875) és Hadlich, Paul L. als dramat. Dichter (2. kiad. 1876).

2. L. Rudolf, német iró, L. Pál testvérbátyja, szül. Gardelegenben 1830 okt. 10. Mint a svájci kormánytanács kereskedelmi ügyvivője tiz éven át élt Kelet-Indiában, Khinában, Japánban és Kaliforniában; részt vett a kokhinkhinai-khinai háboruban és francia lapok harctéri tudósítója volt. A német-francia háboruban a gárdahadtest törzséhez volt beosztva és a hivatalos tudósításokat szerkesztette. Később a külügyi hivatalban működött. Főképen elbeszélő műveket, regényeket, novellákat és úti rajzokat irt. Novellái közül nagyon sokan az általa oly jól ismert wxotikus talajon játszanak. Regényeinek és novelláinak gyüjteménye Gesammelte Romane und Novellen c. alatt Berlinben 1892-93. jelent meg. Első munkáit francia nyelven irta; novellákat: Peines perdues (1880) és egy útleirást: Un voyage autour du Japon (1864); egy másik novellagyüjteményét pedig angolul adta ki: The philosophers Pentulum and other stories (1883). Legújabb munkája: Aus China und Japan (Berlin 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon