Lindner

1. Ernő, műfordító, etnografus, szül. Késmárkon 1826 dec. 27., itt (s egy évig Debrecenben) végezte a gimnáziumot és Hunfalvy Pál vezetése alatt a jogot. Bécsben egy évig orvosi tanulmányokkal foglalkozott, aztán Eperjesen volt jurátus. Hosszabb betegeskedés után a szabadságharcban mint népfelkelő vett részt, aztán Eperjesen, majd Késmárkon volt liceumi tanár, itt 1853. Petőfi és Arany költeményeit magyarázta; ezekből sokat fordított is németre, Szemere M. itélete szerint páratlanul hiven és jól (V. ö. Szemere M. levelei Arany Jánoshoz, A. J. hátrahagyott iratai stb. Levelezés, II. köt., 111. lap). 1859. ismét Eperjesen volt tanár, azátn külföldön tett nagyobb utazásokat. 1861. a drezdai Krause-féle intézetben magyar nyelven tanított, 1862-1864. a bécsi evang, reáliskola tanára volt. Itt keletkeztek szepesi német tájszólásban irt költeményei és Petőfi fordításai, melyek rendkivül népszerüek lettek. 1867. Hunfalvy Pál az igazgatása alatti akadémiai könyvtárhoz hivta a rendkivül nyelv- és irodalomismerettel biró tudóst. Lefordította Petőfi kisebb költeményeit az eredetinek ritmusában. Kimerítően tanulmányozta a magyar népdal ritmusát is és egy kötetnyi mintaszerü német fordítást készített ezekből is. Arany J. Tetemrehivás balladájának fordítása a jogszokás behatóbb tanulmányozására indította s az összes népek irodalmából egy nagy kötetre való anyagot hordott össze. 1879. újból kiadta szepesi német tájszólási költeményeit Farblihn dijer zepserscher Liederposchen stb. címmel; közben mélyreható dialektologiai és germanisztikai tanulmányokat folytatott, előkészítvén a szepesi nyelvjárások gramatikáját. V. ö. Lindner Ernő, Magyar Népdalkönyvemből (Ethnographia VI., 178. l.); Emerichy V. dr., Ein deutscher Robert Burns (Westöstliche Rundschau, IX.).

2. L. Gusztáv, jogtudós, született Nagyszebenben 1836 febr. 3. Végezte 1852. a nagyszebeni ág. hitv. főgimnáziumot: jog- és államtudományi tanulmányait a nagyszebeni jogakadémián és a bécsi cs. kir. egyetemen 1852-59. folytatta. 1859. jogtudorrá avattatott. 1861-69. ügyvéd, 1869-70. országos képviselő, 1870-79. nagyszebeni jogakadémiai igazgató, 1879 óta a kolozsvári tud. egyetem nyilvános rendes jogtanára és a jogi karnak 1881-82. és 1895-96. dékánja, kir. tanácsos stb. Irodalmi művei: Das Feuerlöschwesen der Königl. fr. Stadt Hermannstadt; Az épitési, tűzrendészeti és tűzoltó-ügy reformjához (Magyar Themis 1877); Das Feuer, eine kulturhist. Studie (Brünn 1881); Az Altenberger-féle Codex (Kolozsvár 1884); A svábtükör az erdélyi szászoknál; A kolozsvári kalandos társulatok (Kolozsvár 1894). Több történelmi értekezés a Századokban.

Forrás: Pallas Nagylexikon