Lingua

(lat. és olasz) a. m. nyelv (testrész és beszéd); L. rustica a. m. népies, parasztos beszéd, az ókori latin nép köznyelve, melyből a román vagy neolatin nyelvek (l. o.) kifejlődtek; L. franca (eredetileg frank nyelv, miután a K-i népek franknak nevezték különbség nélkül az összes nyugat-európaiakat), azon keverék, elkorcsosult olasz nyelvet jelenti, mely a Levantén akkor fejlődött ki, midőn a középkorban a velenceiek és genovaiak kezében volt a kereskedelem, s az idegenek ezen a nyelven érintkeztek a benszülöttekkel; L. saxonica, ó-szász nyelv. - Linguista, nyelvész; linguistica, nyelvészet, nyelvtudomány.

Forrás: Pallas Nagylexikon