Lipcse

(Leipzig), 1. kerületi kapitányság a szász királyságban a porosz száz tartomány és a Szász-Altenburg hercegség mellett. 3567 km² területtel, (1890) 871 132 lak., a következő 7 járással:

2. L., az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak és járásnak székhelye, a szász királyság legnagyobb városa az Elster, Pleisse és Parthe összefolyásánál, több vasúti vonal mellett, (1894) 397 862 lak., akik közt 4713 osztrák, illetőleg magyar; foglalkozásra nézve pedig földmivelő és kertész 1493 (0,87%), iparos 84 231 (48,87%), kereskedő, korcsmáros stb. 35 861 (20,81%), háziszolga 18 419 (10,75%), tisztviselő s egyéb értelmiséghez tartozó 12 513 (7,26%), foglalkozás nélküli vagy intézetben lakó 19 728 (11,44%). A lkosság szaporodását mutatják a következő számok: 1834. volt 35 701, 1880. pedig 244 285. L. jelentékeny emelkedését első sorban kereskedelmének köszönheti; nagy hirük volt már a XII. sz. óta a L.-i vásároknak, amelyek az újabb forgalmi eszközök fejlődése következtében jelentőségükből ugyan sokat veszítettek, de azért L. Hamburg után a német birodalomnak még mindig az első kereskedelmi városa. Világhire van a szőrme- és könyvkereskedésnek. A kerekedelmi forgalom közvetítői a vasutak; 1892-93. a beérkezett áruk súlya volt 565 014, az elszállított áruké pedig 1 907 780 t. volt. A kereskedelmen kivül aránylag még a városban a legtöbb iparos lakik. A nagyipar 1893. összesen 47 003 munkást és 21 551 lóerejü gépet foglalkoztatott; ezek közül kő- és földmunkálatot végzett 818, fémiparos volt 3090, gép- és szergyáros 9315, kémiai iparral 659, szövőiparral 7171, papir- és bőriparral 5654, fa- és esztergályosiparral 2266, élelmezési és fogyasztási cikkek készítésével 2054, ruházati iparral 4626, poligrafikus iparral végre 10 114 munkás foglalkozik. L. a belvárosból, a világtájak szerint elneezett és rendesen épült külvárosokból, végre az 1889-92. hozzácsatolt falvakból (Reudnitz, Angerer-Crottendorf. Thonberg, Neu-Reudnitz, Volkmarsdorf, Neuschönefeld, Neustadt, Sellerhausen, Gohlis és Eutritzsch, Lindenau, Plagwitz, Kleinzschocher, Schleussig, Connewitz, Lössnig és Neusellerhausen) áll. A belváros nagyobbára több emeletes, meglehetősen egyforma házakból áll s a XVII. és XVIII. sz.-beli jólétre mutat, mig a külvárosok képe sokkal modernebb. A belvárost egykoron falak és sáncok fogták körül, amelyek helyét szép ültetvényekfoglalják el. A város D-i részét, ez ültetvényeket megszakítva, az Augustusplatz, L. legnagyobb nyilvános tere szakítja meg, a Mende-kúttal, amelyet Gnauth tervezett és rajta látható alakokat Ungerer készítette; a piactéren van az 1888. leleplezett diadalmi emlék Siemeringtől, a János-téren pedig Luther és Melanchton szobra. Egyéb emlékszobrok még Frigyes Ágosté (1780, Ösertől); Thaeré (Rietscheltől 1850); Gellerté (Knaustól), Leibnizé (Hähneltől 1883), Mendelssohn-Bartholdyé (Steintől 1892) stb. A templomok közül a jeletékenyebbek: a Tamás-templom a XIII. sz.-ból a L.-i szuperintendensek képeivel 1573-1858; az egyetemi vagy Paulinus-templom Tetzel sírkövével és Diezmann meisseni őrgróf síremlékével Rauchtól; a Péter-templom, szép gót épület stb. A világi épületek közt a kiválóbbak: az Augustus-téren a 94 m. hosszu és 50 m. széles középépületből és 2 szárnyból álló új szinház, amelyet 1864-67. Langhans tervei szerint készítettek; ezzel szemben áll az 1858-ban Lange tervei szerint befejezett muzeum gazdag gipszöntvény-, kép- és rézmetszet-gyüjteménnyel; az Augusteum, amelyben az egyetem van elhelyezve. A piactéren van az 1556. elkészített városháza, nagy üléstermében a szász hercegek képeivel 1485-től kezdve; továbbá a Königshaus a XVII. sz.-ból, amelyben 1829-ig a szász fejedelmek, továbbá Nagy Péter, XII. Károly, Jérome és Nagy Napoleon laktak; a Gewandhaus, amelyben 1781-1884. hires hangversenyeket tartottak; a Pleissenburg, a város egykori citadellája, amelyben 1519. Luther és Eck vitatkoztak és amely jelenleg kotanai célokra van fölhasználva; a könyvkereskedők háza erkélyekkel és tornyokkal; az új hangversenyház óriási hangversenyteremmel 1520 hallgató számára; az egyetemi könyvtár; az új börze; 1895 okt. avatták fel a Hoffmann Lajos terve szerint épített birodalmi főtörvényszék (Reichsgericht) palotáját. A tudományos intézetek között az első helyet foglalja el az egyetem, amelyet V. Sándor pápának 1409 szept. 9-én kiadott bullája alapján a türingiai és meisseni őrgrófok alapítottak; az orvosi fakultást 1415., a jogit 1504. alapították. Jelenleg az egyetemnek a vagyona után 350 000 márka az évi jövedelme, amihez az állam 1,45 millióval járul. A docensek száma (1894) 191, a bejegyzett hallgatóké 3067. Vele egyben van kötve a könyvtár, Albertina, 438 000 kötettel, 545 inkunabulummal, 4138 kézirattal, az akadémiai olvasóterem, több rendbeli szeminárium, klinika, az archeologiai, mineralogiai és zootomiai muzeum, 2 kémiai laboratorium, a csillagvizsgáló intézet, a botanikus kert és egy predikátor-kollégium. Több közép-, polgári és népiskolán kivül van L.-nek művészakadémiája és műipariskolája, kereskedelmi, könyvkereskedői, fafaragó és egyéb szakiskolája. A gyüjtemények közt a kiválóbbak a fent említetteken kivül a városi könyvtár (107 000 kötet), a szász bibiliográfiai gyüjtemény, könyvipari, etnográfiai stb. muzeum. A zene művelésére L.-ben nagy gondot fordítanak és pedig a királyi konzervatoriumban (620 tanulóval), a hangversenyekben, a kamarai zene-hangversenyekben és számos egyesületben. L.-ben összesen 450 ujság és folyóirat jelenik meg. A tudományos társulatok közül a kiválóbbak: a szász királyi és a Jablonowski herceg-féle tudományos társulat, a német keleti társaság, a német birodalmi törvényszéknek és ügyészségnek, meg a német birodalmi kereskedelmi főtörvényszéknek. Környékén a leszebb helyek a Johanna-park, a Rosengarten, az állatkert és a Charlottenhof mesterséges tóval.

A Pleisse és Parthe összefolyásánál épült Lipci nevü szláv halászfalu közelében, a mai Miklós-templom helyén keletkezett egy német, megerősített telep, amelyet a X. sz.-ban urbs Libzi név alatt ismertek. E hely 1136. és 1170. Ottó meisseni őrgróftól városi jogokat kapott. Két fontos kereskedelmi út keresztezésénél feküdvén, gyorsan fejlődött és vásárai csakhamar jelentősekké lettek. Fejlődése újabb lendületet nyert, midőn Harcias Frigyes az egyetemnek vetette meg az alapját. A reformáció csak 1539. fogadtatott be. A schmalkaldeni háboruban 1547 jan. havában János Frigyes választó a várost ostromolta és külvárosait fölégette. A 30 éves háboru alatt több ízben (1631., 1632., 1633., 1637. és 1642.) ostromolták és vették be; svédek és császáriak egyaránt megsarcolták és ily módon jólétét tönkre tették. A szenvedett vereségeket csak nehezen heverte ki. A XVII. sz. közepe óta kezdett a könyvkereskedés L.-ben összpontosulni. Igen sokat szenvedett L. 1812. és 1813., különösen pedig a nagy népcsata idejében (l. Lipcsei csata). 1848. és 1849-ben L.-ben is voltak zavargások, amelyek azonban csakhamar lecsendesültek.

Forrás: Pallas Nagylexikon