Lipót Vilmos
osztrák főherceg, II. Ferdinánd fia szül. Grazban, 1614 jan.
6., megh. Bécsben 1662 nov. 20. Papnak nevelték és ifju létére nyerte el a
strassburgi püspökséget, melyhez még a passaui, olmützi, halberstadti és 1955.
a boroszlói püspöki méltóságot és birtokokat is kapta. 1642. a német rendnek
lett nagymestere. 1640. része volt a svédek kiveretésében Csehországból és
Szászországba nyomulván, a Weserig szorítá vissza Baner tábornokot. 1641.
Regensburgból űzte ki a svédeket, 1642 nov. 2. azonban Torstensontól
Breitenfeldnél nagy vereséget szenvedett. Erre a fővezényletről lemondott, de
1645. újra a császári hadak élére állott és kiűzte a svédeket Morvaországból és
Frankoniából: mire 1647. mint császári helytartó Németalföldre vonult, hol a
franciákkal csatázott. 1648. azonban Condéval szemben Lensnél (aug. 20.)
kudarcot vallott. Visszavonulása után lemondott mind a helytartóságról, mind a
fővezényletről és Bécsbe tért vissza. V. ö. Opel, Die Wahl des Erzh. L. W. zum
Bischof von Halberstadt (Halle 1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|