Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lippe... ----

Magyar Magyar Német Német
Lippe... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lippe

1. a Rajna 255 km. hosszú jobboldali mellékfolyója Vesztfália porosz tartományban; a L.-i-erdőben két patakból lesz, amelyek egyike Schlangen falunál, a másik Lippspringenél ered. Az Alme, Aasse és Stever fölvétele után Weselnél torkollik. Lippstadtól kezdve 12 zsilip segítségével hajózható.

2. L., vagy megkülönböztetésül Schaumburg-Lippétől, L.-Detmold, a német birodalomhoz tartozó fejedelemség Vesztfália, Cassel-kerület, Waldeck-Pyrmont és Hannovera között; a kisebb, elkülönített részeit (exclavéit), Lipperodet, Kappelt és Grevenhagent is beleszámítva, 1215 km2 területtel. A kis fejedelemség É-on és K-en sík, DNy-on a Lippei-erdő, a Teutoburgi-erdő D-i vége ágazza be, amely a Barnakenben 451 m.-nyi magasságot ér el és a Köterberg (502 m.) által az Egge-hegységhez csatlakozik. A legtöbb folyója (Werre a Begával és Salzeval, Exter, Kalle és Emmer) a Weserbe ömlik, amely folyó 7-8 km.-nyi hosszúságban L. É-i határául szolgál. A L. és mellékvizei a Rajnába ömlenek. A Ny-i határon ered az Ems. Az éghajlat nedves; a ködök gyakoriak. A föld, bár nem nagyon termékeny, a gabona- és hüvelyesek termelésére alkalmas; de e termékek a lakosság élelmezésére nem elégségesek. Fontosak a jó legelők és ennek következtében az állattenyésztés; hízott szarvasmarha, disznók, juhok és gyapju a kivitel főcikkei. Az erdők a felület 2/7 részét takarják; az erdőgazdasági igen kiterjedt. A földbirtokra nézve fennáll a majorátusi jog; e földbirtokok tehát föl nem darabolhatók; ez az oka, hogy évenkint mintegy 15 000 munkás hagyja el a fejedelemséget és Németország egyéb részeiben keresi a kenyerét. Bányászat csaknem teljesen hiányzik; a salzufleni sófőző azonban elég sót termel. Szénsavtartalmu ásványvizek szintén vannak, legrégebben ismerik a Meinberg melletti kénes forrásokat. A lakosság (1880) 120 216, (1890) 128 495 volt (esik 1 km2-re 106); ezek közül 62 978 férfi és 65 517 nő; vallásra nézve 123 111 evangelikus 4332 kat., 58 egyéb keresztény és 989 izraelita. (1892) a születések száma 4723, a halálozásoké 2676; a házasságkötéseké 1110. A gyáripar, valamint a kereskedelem nem jelentékeny; házi iparként leginkább a vászonszövés van elterjedve. Fa, vászon, cérna, gyapju, vágómarha, tajtéktárgyak és sör a fő kiviteli cikkek. Az oktatásügy szolgálatában áll: 2 gimnázium (Detmold és Lemgo), egy reáliskola (Salzuflen), 2 felsőbb és 3 egyéb leány-, 8 rektorális iskola, 120 evang, 10 kat. és 8 izraelita népiskola és több alsó foku ipariskola. A fejedelemség alkotmányos; 1866 aug. 18. lépett be az észak-német szövetségbe. Az 1836 jul. 6-iki alkotmány (módosítva 1867 dec. 8. és 1867 jun. 3.) szerint a fejedelemség a lippei fejedelmi család férfiágában örökös. Az országgyűlés 21 tagból áll, akiket titkos szavazással 4-4 évre választanak. Az aktív választói jogot csak legalább 25, a passzivet legalább 30 éves választók gyakorolhatják. A legfőbb közigazgatási hatóság élén a kabinet-miniszter áll; ettől külön van választva 1855 óta az erdőigazgatóság 1869 óta a fejedelmi jószágigazgatóság. Az országgyülésnek az utóbbira semmi befolyása nincs és egyébként is csak tanácsadó testület. Az igazságszolgáltatási forum a detmoldi törvényszék és mint föllebbviteli forum az 1879 jan. 4-iki szerződés értelmében a cellei porosz főtörvényszék. Az 1893-iki költségvetés szerint a bevétel 1 103 659, a kiadás 1 134 577; az adósság 810 398 és a közvagyon 852 500 márka. 13 járása (Amt) van; ezek: Blomberg, Brake, Detmold, Hohenhausen, Horn, Lage, Lipperode, Örlinghausen, Schieder, Schötmar, Schwalenberg, Sternberg és Barntrup, Varenholz. V. ö. Schikedanz, Das Fürstenthum L.-Detmold in geogr., stat. u. gesch. Beziehung (1830).

L.-Detmold nevét alkalmasint a Lippe (Luppia) folyócskától vette. Területén verte meg Arminius (l. o.) Kr. u. 9. Varus római vezér légióit. Később L. a szász hercegségnek volt egy része és Nagy Károly Detmold táján nagy diadalt ült a szászokon. A mostan uralkodó fejedelmi család a szász Haholt főnökben tiszteli ősét. Maga a L. elnevezés egy 1123-iki oklevélben fordul elő először, amidőn a kis országot bizonyos Bernhard de Lippia birta. Ennek unokája, II. Bernát Oroszlánszivü Rikárdnak volt a vezére. I. Simon a schwalenbergi, III. Simon (1360-1410) a sternbergi grófságot szerezte. V. Simon (1511-36) felvette a grófi címet és V. Károly császár ebben 1529. megerősítette. VIII. Bernát evangelikus hitre tért a lakosság zömével (1556); fia ellenben, VI. Simon, a református vallásra tért. Ugyanő 1613. országát 3 fia között osztotta fel; ezek közül a legidősebb, VII. Simon, a főágnak lett alapítója; a másodiktól, Ottótól származik a brakei ág, mig a schaumburg-bückeburgi ág a legifjabbik fiutól, Fülöptől ered. A brakei ág kihalt 1709.; a főág pedig (L.-Detmold) újból két ágra oszlott, a L.-Biesterfeld és a L.-Biesterfeld-Weissenfeld ágra. VII. Simon (megh. 1627.) utódai közül nevezendő Simon Henrik Adolf, ki 1720. a birodalmi hercegi rangot kapta; továbbá Frigyes Lipót (1782-1802), kinek özvegye, az erélyes Paulina fejedelemasszony a francia háboruk idején ügyesen vezette az országot és a jobbágyságot megszüntette, sőt 1819. alkotmányt is adott népének, csakhogy a lovagság és a L.-Schaumburgi ág ez ellen tiltakoztak. Paulina fia, Pál Sándor Lipót, 1820-ban vette át a kormányt és több célszerü reformot léptetett életbe. Az 1848. felkelés napjaiban békés úton ment át az ország az alkotmányos rendszer kerékvágásába és 1849. szabadelvü választó-törvényt kapott. 1850. a fejedelem országának egy részét évi járadék fejében a porosz királynak engedte át. Fia és utóda Lipót alatt (1851-72), a reakció köszöntött be, melynek Fischer Hannibal, Oheimb és Heldmann miniszterek valának gyülölt eszközei. 1866. L.-Detmold belépett az észak-német szövetségbe. 1875. Woldemar herceg követte bátyját a trónon, ki az alkotmányt visszaállította és a vasúthálózatot kiépítette. 1884-ben megh. Hermann herceg, Woldemar öccse és kijelölt trónörökös, és mert Woldemarnak nem voltak gyermekei, az örökösödési kérdés aktuálissá lett. De mert a herceg és a rendek ebben a kérdésben nem birtak megegyezni, végleges döntésre Woldemar életében nem került. Jelenleg több trónjelölt versenyez L.-ért. Woldemar herceg ugyanis 20 évi uralkodás után Detmoldban 1895. márc. 20. meghalt. Gyermekeket nem hagyott hátra. A végrendelet értelmében a trónnak II. Vilmos német császár sógorára, Adolf lippe-schaumburgi hercegre kellen szállani: ámde Woldemar öccse, Sándor herceg, még él (noha elmebeteg) és a Lippe-Biesterfeldi ág tagjai is, első sorban Ernő gróf igényt támasztanak a trónra és a lipcsei birodalmi törvényszéknél már meg is indították az örökösödési pört. Egyelőre a német császár sógora végzi mint régens a teendőket. V. ö. Bornhack, Die Thronfolge im Fürstentum Lippe (Berlin 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is