Liptó-Szent-Miklós
a vele összeépített Szent-Miklós-Husták és Verbic-Husták
kisközségek egyesítéséből keletkezett nagyközség Liptó vármegye
liptó-szent-miklósi járásában, a Vág folyó mellett, (1891) 2940 lak. (közte 429
magyar, 789 német s 1675 tót, 1034 izraelita). L. a vmegye törvényhatóságának,
a járási szolgabirói hivatalnak, kir. járásbíróságnak s telekkönyvnek,
államépítészeti hivatalnak, állami állatorvosnak, kir. közjegyzőségnek,
pénzügyőrbiztosi állomásnak s csendőrszakaszparancsnokságnak székhelye; itt
székel továbbá a dunáninneni ág. evang. egyházkerület püspöke. Van itt
adóhivatal, takarékpénztár, állami polgári iskola, ipariskola, számos társas és
közművelődési egyesület (közte a Kárpát-egyesület liptóvármegyei osztálya). Itt
jelenik meg a Liptó c. hetilap (III. évf.). L. lakói jelentékeny ipart is
űznek, báripara igen élénk; ezenkivül van szövőgyára s több gázfürészmalma. L.
a szeszkereskedés központja s élénk kereskedést űz bőrrel, faárukkal és
marhával. Van vasúti állomása, posta és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
Az 1883. évi nagy tűzvész óta, mely az egész községet elpusztította,
csinosbodva épült fel. Okmányilag legelőször 1268. említtetik mint Máthé comes
földje, mely most Zent Miklósnak neveztetik. A telep e szerint előbbi időből
való. Kat. temploma a XIII. sz. jellegét viseli. Hajdan a Pongrácz-családé
volt, mely előnevét tőle vette, a XVI. sz.-ban királyi birtokká lett. A
vármegyével osztozott a husziták, a pártharcok és a nemzeti felkelések által
okozott bajokban, de jelentékenyebb történeti szereplése nem volt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|