Lissabon

(Lisbôa), Portugáliának és tartományának, Estremadurának fővárosa, érseki székhely, 7 dombon és a dombok mellett, az É. sz. 38° 42´ 24? és a ny. h. 9° 11´ alatt a Tejo jobbpartján, 25 km.-nyire a torkolatától, amely itt 8 km. széles, több vasúti vonalnál. A tengeráradat Villa Franca de Yiraig ér föl. Az éghajlat igen enyhe; az évi középhőmérséklet: 15,5°, a nyáré 21°, az 16,7°, a tavaszé 14,5°, a télé 10°. Az évi esőmennyiség 764 mm. A nyár rendesen igen száraz: benne alig esik az esők. A város területe jelenleg 12 722 ha., de a külső részekbe még sok a beépítetlen terület. A lakosok száma, Belemet is beleszámítva, (1890) 311 471, (1891) 308 701; legtöbb az idegenek közt a spanyol, akik mintegy 30 000-en vannak. A születések száma (1890) 17 748, a hálozásoké 15 866, a házasságoké 4062. Az ipar újabban nagy előrehaladást tesz. Ékszerek, arany- és ezüsttárgyak készítésén, ezen régi iparágakon kivül L.-ban és tőszomszédságában virágzik a parafa-, dohány-, gyufa-, kőedény-, üveg-, papír-, konzerv- és szappangyártás, pamut- és posztószövés. Ezeken kivül vannak vasöntők, kelmefestők, cukorfinomítók, bőrcserzők, kémiai és gépgyárak: a katonaság számára pedig ágyuöntők, puska- és puskaporgyárak és a tengerészet számára Junqueirában egy kötélgyártó (Cordoaria Nacional). A dohány- és gyufagyártásmonopolium. L. egykoron földünknek első kereskedő városa volt. Most azonban a kellő kikötői építmények hiányában és a forgalomra kivetett magas vámok miatt forgalma jelentékenyen csökkent; mindamellett az ország nagyságához mérten még elég jelentékeny. A kivitel fő cikkei: parafa és parafatárgyak, borok, tengeri só, olaj, mandula, füge, halak és déligyümölcsök; a bevitelé: szén, fa, búza, kézműiparcikkek, petroleum, nyers dohány, tea, tőkehal, bőrök, üveg, porcellán, kender, mindennemű vastárgyak, cukor, rizs, gabona és festékek. A portugál gyarmatárukra, ugymint kávéra (1893. 191, 819 zsák), kakaóra (75 701 zsák), kaucsuk, gummi, viaszkra (487 829 kg.) nézve L. a fő lerakodó hely. Fontosságot kölcsönöz még a városnak az, hogy az Empresa nacional, Empresa Insulana de Navegaçao portugál hajóstársaságok innen indítják el rendes járataikat a portugál gyarmatokba és Braziliába, továbbá hogy számos nyugat-európai hajójárat itt kiköt. L. kikötőjében évenkint itt megforduló hajók száma 2500-3000. 1891. megérkezett 2318 hajó 3,26 millió tonna tartalommal. Fekvés, terek, épületek. L. fekvése egyike a legszebbeknek: a város különböző pontjairól gyönyörű kilátás nyilik. Az amfiteatrumszerüen épült város 4 kerületre (bairros) van beosztva és néhány erősség védi; legjobban van megerősítve a Tejo-torkolat. A nyilvános terek és ültetvények számosak; jelentékenyebbek a 70 m.-nyi magasban fekvő Estrella-kert, a politechnikum botanikus kertje, amelyből gyönyörű kilátás nyilik az Avenidára, az alsó városra (Baixa) és a szemben fekvő dombokra (Castello de Sao Jorge 95 m., Monte 100 m. és a Penha de França 110 m.). A legelőkelőbb utca a 80 m. széles Avenida, két, szökőkutakkal ellátott sétahellyel. Szép terek még a Praça do Principe Real, négyszögű árnyas szép kert: Sao o Pedro de Alcantara; a Tapada nevü nagy királyi park; a város északi részében levő állatkert; a Praço 1750 m. hosszú és 1100 m. széles, amelyet keleten az Alfadega (vámház) és a börze, nyugaton pedig a főposta és a minisztériumok szegélyeznek; a Praça de Dom Pedro IV. vagyis do Rocio 105 m. hosszú és 92 m. széles tér; a két utóbbi teret 7 egymással egyközű utca köti össze, aminők a Rua Aurea, amely egy nagy diadalívvel kezdődik és a Rua da Prata. Az utcák mind kövezettek vagy makadamizáltak. L.-nak több mint 200 temploma van. A legrégibb a dos Martyres, amelynek alapítói a keresztesek voltak, akik L.-t 1147. elfoglalták. A Sta Maria de Belem, amelyet Nagy Emmanuel alapított és amely ma már düledezőben van, félig bizanci-mór és félig gót ízlésben épült pompásan ékesített keresztfolyosóval, Nagy Emmanuel, III. János, IV. Alfonz és Henrik kardinális síremlékeivel. A szt. Rókus-templomot az ugyanily nevü dombon a jezusiták építették; egyik kápolnájában pompás mozaikképek és faragványok láthatók. Az estrella-templom gazdag márvány faragványokban; benne van alapítójának, I. Máriának értékes mauzoleuma. A patriárkátusi templom a legrégibb; itt látható IV. Jánosnak és nejének síremléke. A Sao Vicente de Fora nevü zárdatemplom, a Sao Domingo, főképpen nagy és fényes egyházi szertartások szinhelye. A profán épületek egyike sem gazdag architekturai szépségekben. A király a kastélyai közül jelenleg abban lakik, amelyet 1473. kezdettek meg építeni és 1750. fejezetek be; Paço das Necessidadesnek hivják; azelőtt Paço de Belem szolgált a király lakóhelyéül. A harmadik királyi palota, a Paço d"Ajuda, az előbbitől 1 km.-nyire van egy magaslaton természetrajzi és egyéb értékes gyüjteményekkel. A királyi palotákon kivül jelentékenyebb profán épületek: a pénzverő (1720 óta); az állami könyvsajtó; az egykori bence-kolostor, most országház (Palacio das Cortes) állami levéltárral (Torre do Tombo); a Városház (Camara Municipal) márványlépcsőkkel; a tengerészeti arzenál; a vásárcsarnok és a börtönök, Az emlékszobrok: I. József bron lovagszobra, a terceirai és Sá da bandeirai hercegek, továbbá Camoes (1867 óta) szobrai, IV. Dom Pedro bronz szobra. és monumento dos Restauradores de Portugal azoknak szentelve, akik 1640. Portugáliát a spanyol iga alól felszabadították.

Művelődési intézmények és közigazgatás. Portugália szellemi élete L.-ban pontosul össze. A tudományos és művészi élet vezetői a kir. tudományos akadémia, a művészeti akadémia, a politechnikum (500 hallgatóval), az orvosi akadémia; továbbá a tudományos és művészeti intézmények: a tengerésziskola; a zene- és drámai konzervatorium; a kadetiskola; az ipariskola; az állatorvosi intézettel egybekötött mezőgazdasági iskola (Instituto Real de Agronomia e Veterinaria); az Escola do Exercito a tüzérség részére; a földrajzi orvosi társaság, a geodéziai intézet; a bibliotheca publica 300 000 kötettel, 952 paleotipiával, 7349 kézirattal és gazdag éremgyüjteménnyel; a Museu colonial, industrial e commercial, militar, agricola a florestel és a Museu nacional de historia natural; a meteorologiai obszervatorium; a botanikus kert; számos közép- és népiskola. A jótékonysági intézetekben sincs hiány; a kórházak száma 13, azonkivül van őrültek háza, vakok intézete, árvaház stb. A szinházak (összesen 7) közül a jelentékenyebbek: Dona Maria II., vagyis Theatro Normal és a Thatro Sao Carlos; végül a bikaviadaloknak szánt színházak. A különböző szakfolyóiratokon kivül van 22 politikai tartalmu újság (6 köztársasági, 3 liberális és 8 konzervativ, a többi szintelen). A város adminisztrációját 25 községi tanácsos (vereadores) teljesíti, akiknek élén a polgármester Presidente da Camara Municipal) áll. Az Aqueducto das Aguas Livres és az Alviella-csatorna látja el L.-t ivóvizzel. Az elöbbit 1749. fejezeték be; 127 ívezete közül azok a kiválóbbak, amelyek az alcantarai völgyet hidalják át. A városoknak van azonkivül néhány ásványvizforrása is.

Története. I. az ókorban Olisippo vagy Ulisippo, a rómaiak idejében Felicitas Julia, a svédeknél és nyugati gótoknál Olisipona és Ulyssipona, az arabok korában Al-Osbuna és Lisbuna neveket viselt. Az arabok 716. foglalták el, akiktől végleg 1147 okt. 25. I. portugáliai Alfonz vette el a keresztesek segítségével. Keresztény királyai alatt a város gyorsan fejlődött. A XIV. sz.-ban I. Ferdinánd falakkal és tornyokkal fogta körül. III. János királyi székhellyé, Nagy Emmanuel pedig a portugál tengeri expediciók középpontjává és ezzel földünk egyik legvirágzóbb kereskedelmi emporiumává tette. 1580. a spanyolok elfoglalták és ez időben gyors hanyatlásnak indult. Függetlenségét 1640. nyerte vissza és a Braganza-ház uralma alatt ismét gyors fejlődésnek indult és már 300 000 lakosa volt, midőn 1755 nov. 1. egy óriási földrengés, vizáradat és tűzvész 2-3-át tönkre tették; csakis a keleti részében látható még a régi L. szűk, kanyargós és rendetlen utcáival. Pombal miniszter energiájának köszönhető, hogy a város romjaiból rövid idő alatt újra fölépült. 1807 nov. 29-től 1808 aug. 30-ig a franciák kezében volt. V. ö. de Macedo J. A., A guide to lisbon and its environs (1874).

Forrás: Pallas Nagylexikon