Lisztharmat

az a fehér, lisztnemü bevonat, melyet az Erysiphe-családba tartozó gombák okoznak a növények zöld tagjain, főleg levelein. A L.-gombák valamennyien külső paraziták, azaz miceliumuk csupán a megtámadott növények bőrén terjed szét és szaporodik el, nem szövi át sohasem azok belsejét s csupán a felhősejtekbe bocsát egyes dudorokat u. n. szivókákat (haustoriumokat) a gazdanövény nedveinek szívására.

[ÁBRA] 1. ábra. A szőllő-lisztharmat gombája; a micelium, b, c, d, e fejlődő conidiumtartók, f kifejlett conidiumtartó, g conidiumtartó, melyről egy conidium éppen leválik, h szivóka.

[ÁBRA] 2. ábra: A szőllő-lisztharmat gombájának peritheciuma a belőle kinyomult 3 tömlővel.

A L., gombáknak két fejlődési alakja van, u. m. conidium (l. az 1. ábrát) és perithecium (l. a 2. ábrát) alakja. A conidiumok rendesen szintelen, tojásalaku sejtek, melyek nagyszámban fűződnek le tavasszal és nyáron a gazdanövény felületét belepő miceliumszálakból kiemelkedő tartókról, s amelyek elválásuk után, ha az időjárás meleg és nedves, azonnal képesek csirázni s igy a betegséget terjeszteni. A peritheciumok rendesen csak ősszel jelennek meg a lisztes bevonaton, mint apró, szabadszemmel éppen csak hogy kivehető fekete tokok, melyek a L.-gombák áttelelésére szolgálnak. A peritheciumok belsejében különböző számu tömlőket s ezekben különböző számu tömlőspórákat találni, melyek a következő tavasszal megérnek, felrepesztik a perithecium tokját s igy kiszabadulva, szintén csiráznak s megindítják újolag a betegség fejlődését. A L.-gombáknak kb. 30 faja ismeretes Európában, melyek főleg a peritheciumokon található különböző alaku micelium-függelékek (appendiculák v. suffulcrák) alakjai szerint, majd a peritheciumokban található tömlők s az ezekbe zárt tömlőspórák száma szerint vannak nemekbe foglalva; az Oidium nem alá pedig oly L.-gombák soroztatnak, amelyek fejlődésében csupán a conidium alak ismeretes. A L.-gombák mind a kultur-, mind a vadon élő növényeken nagyon gyakoriak és többször igen nagy károkat okoznak; némelyik faj (p. a szőllőlisztharmat) csak egy-egy gazdanövényre, másik pedig (p. a lóherelisztharmat, Erysiphe Martii Lév.) több különböző nemü, sőt családu növényre van utalva. Említendő L.-gombák a Podosphaera tridactyla Lév., mely a szilvafán; a Sphaerotheca pannosa Lév., mely a rózsafán; a Phyllactinia suffulta Sacc., mely a körtén; az Uncinula spiralis Berk. et Curt. (régibb neve Oidium Tuckeri Berk., l. az 1. és 2. ábrát), mely a szőllőn; a Microsphaera Lycii Lasch, mely a liciumon; az Erysiphe graminis Lév. (l. Gabonalisztharmat), mely a gabonafélének és az Oidium Violae Pass., mely az árvácskán élősködik. A L. ellen biztos védekezést nyujt a növények zöldrészeinek többszöri behintése közönséges kénporral vagy kénvirággal, mit 1846. először Kyle angol kertész alkalmazott a szőllőlisztharmat ellen. A kénpor nemcsak meggátolja a behintett növény infekcióját, hanem egyszersmind gyógyítja is a már beteg növényt, amennyiben az ennek csupán külsejéhez tapadó micelliumot tönkre teszi; az még kérdés tárgya, vajjon a kén közvetlen mérge-e a L.-gombáknak, vagy hogy a kénből a Nap heve alatt fejlődő kénessav hat-e rájuk mérgezőleg?

[ÁBRA] 3. ábra: Bojtos kénező belülről nézve (méretek cm.-ben); a a szelence teste, b a fedele, f felső rosta, f" alsó rosta.

A kénporhintést száraz meleg időben kell alkalmazni s e célra legegyszerübb eszköz a bojtos kénező (l. a 3. ábrát), mi nem más, mint egy pléhszelence, amelyből a kénpor két rostán át a szelence alsó végébe alkalmazott pamutbojtok között szóratik ki. Kénporhintésre szolgálnak a kénporfujtatók is; ezek kis kézi fuvók, melyeken a kénpor felvételére egy tartó szolgál, melyből egy hosszu, végén finom rostával elzárt cső vezet ki.

[ÁBRA] 4. ábra a Torpille-gép munkában.

Fujtatásnál a kéntartóból a kénpor a csőbe jut s ennek rostáján át finoman kiszóródik. Végül vannak háton hordozható kénporfujtató-gépek is, minő p. a Vermorel-féle Torpille (l. a 4. ábrát). Helytelenül L.-nak mondják néha a különböző növényeken, főleg gyümölcsfákon található ama fehérszinü bevonatokat is, melyeket az illető növényeken nagy mennyiségben élősködő levéltetvek levedlett bőrei alkotnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon