Liszty

l. János (listi, Listius), győri püspök. Liszty Kristóf szebeni tanácsosnak fia. Megh. Prágában 1577. Az iskolákat kitünő sikerrel befejezvén, a polgári élet pályáján oly szerencsésen haladt előre, hogy már 1544. az udvari kancellária titoknoka lett és Ferdinánd király a nemesség jelvényeivel díszitette fel. E minőségben Oláh Miklós primás öccsének Lucretia nevü leányával házasságra lépett. Nejének halála után azonban pappá lett. Mint ilyent Oláh M. rövid idő mulva kanonokká tette. 1568. veszprémi püspök és kancellár, 1561 után győri püspök. L. volt az első, ki 1569. Miksa király és az együtt levő országnagyok előtt magyar nyelven szónokolt a hongyülésen. Szétszórva egyes művekhez verseket irt. Önálló művei: Commentarioulus De inauguratione Maximiliani II.; Adnotationes Bonfin-hez, melyeket a Zsámbokitól kapott példányhoz jegyzett. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarnoka és Század. (1893. évf.).

2. L. László (köpcsényi és jánosházai báró), magyar költő, Zrinyi Miklós kortársa. A karok és rendek előtt Balassa Ferenccel együtt valamely kihágások miatt vádoltatván, az 1659. országgyülésen a 112. cikkben elrendeltetett, hogy ügyét a nádor, mint kiküldött biró, vizsgálja meg s a vádat alaposnak találván, büntetése felől intézkedjék, L. csakugyan elitéltetett, s köpcsényi uradalmát a kir. főügyész elfoglalta. Költői műveit 1653. adta ki Bécsben kis folió-alakban, két kötetben, melyek elseje a Mohcási veszedelem c. epopeát foglalja magában, 13 énekben, a magyar rendekhez intézett szép bevezető irattal, s tudományos értékű előbeszéddel; a második pedig a magyar hercegek és királyok versekbe szedett történetét, minden költői érték nélkül s a «szerencse állhatatlanságáról» szóló didaktikus költeményt, végre a Máriához, mint Magyarország védasszonyához s a magyar címerről szóló énekeket. E művei a korhoz képest, melyben élt, jeles tehetségre és tudományos műveltségre, másrészről nemes jellemre s érzelmekre mutatnak. ]jabban Csergheő Géza azt iparkodott bebizonytani, hogy L. a gonosztevő nem azonos L.-vel, a költővel. V. ö. Csergheő Géza, L. a költő s a gyilkos két személy (Századok 1889; u. o. Komáromy András válasza: Költő-e v. gonosztevő?; Toldy, Handbuch der ungar. Poesie (I. köt., 1828); Komáromy András, Liszty László élete (Budapest 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon