Litánia

(gör.; magyarosan: létánia, letenye), az egyházi iróknál különböző jelentése van. Jelent mindenféle kérő imát, akár nyilvánosan végeztetik ezt a templomban, akár magánosan otthon. A L.-k mai berendezése ez: az egyház először Isten irgalma és kegyelmeért, azután a szentek közbenjárásáért könyörög. A L.-k kezdete és záradéka teljesen egyforma, mindegyik irgalomért esd kezdetben, s végül is «Uram irgalmazz nekünk». Hogy ezen ima mikor vétetett föl a kultuszba, arra csak annyit felelhetünk, hogy előbb keleten, s csak azután nyugaton. Tény, hogy ezen imaalak rövidsége s egyszerüsége következtében gyorsan behatolt ugy a nyilvános, mint a magán ájtatosságokba, részint magában állva, részint más imákkal kapcsolatban. Tartalma szerint az ima teljesen megfelel az egyház ez időszerinti szükségleteinek. Folytonos harcban a sötét hatalmakkal, melyeket önerejéből leküzdeni nem bír, önkénytelenül Istenhez kiált segélyért. E mellett a forma is felette célszerü; az ima rövid és világos, s mint ilyen a legműveletlenebbek által is könnyen elsajátítható s emlékezetben tartható. Megjegyzendő azonban, hogy a mindszentek L.-ján kivül, mely majd hosszabb, majd rövidebb alakban megvan, továbbá a Jézus szt. szivéről szóló és a loretói L.-n kivül IX. Pius rendelete óta egyebeket sem templomban v. oratoriumban, sem azon kivül, a szent szertartásokra ügyelő kongregáció engedelme nélkül, nyilvánosan és fenhangon, azaz az egyház által rendelt isteni tiszteleteken, milyenek a keresztjáró és úrnapi nyilvános körmenetek is, imádkozni nem szabad.

Forrás: Pallas Nagylexikon