Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Litium... ----

Magyar Magyar Német Német
Litium... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Litium

(Lithium). Az alkali fémek csoportjába tartozó egyvegyértékü pozitiv elem; kémiai jele Li, atomsúlya 7. Ezt az elemet Arfvedson fedezte fel 1817. a petalit nevü ásványban. Szabad állapotban a természetben nem található, vegyületei azonban nagyon el vannak terjedve, de mindig csak kis mennyiségben fordulnak elő. A L. igen sok ásványnak és kőzetnek alkotó része, igy a trifillinnek, ambligonitnak, spodumennek, lepidolitnak, némely földpátnak stb. Csekély mennyiségben előfordul a talajban, igen sok ásványvizben és számos növény hamujában. A tiszta fémet legelőször igen kis mennyiségben Davy és később Brande (1820), nagyobb mennyiségben pedig Bunsen és Matthiessen állították elő (1855), a litiumkloridnak elektrolizise révén. A L. ezüstfehér szinü, késsel vágható fém, mely 180°-on megolvad. Fs. 0,5936, tehát valamennyi szilárd test között a legkönnyebb. A levegőn igen könnyen oxidálódik és ezért csak beforrasztott csőben vagy petroleum alatt tartható el. A vizet hevesen elbontja és ekkor litiumhidroxiddá alakul át. Oxigénben vagy a levegőn erősen hevítve, erős fénytünemények között litiumoxiddá ég el. Klórgázban, ugyszintén bróm, jód vagy kéngőzben meggyulad és élénk fénnyel ég el. A L. sói, a L.-karbonát és L.-foszfát kivételével, vizben igen könnyen oldhatók és a szintelen Bunsen-lángot szép biborszinre festik. Szinképében meghatározott helyen egy karminvörös és egy narancsvörös vonal látható, melyekről a L.-vegyületek könnyen felismerhetők.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is