Litopedion
(gör.) a. m. kőmagzat; értjük alatta az állatoknál (birkák)
gyakoribb, embernél ritkább azon jelenséget, midőn rendesen nem méhbeli, hanem
méhen kivüli terhességnél a hasürben fejlődött ébrény, elhalása után,
mészszókkal impregnáltatik, elmeszesedik s kőszerü kemény tömeggé alakul.
Feltétel, hogy a méhen kivül fekvő ébrény oly fejlődési fokot ért lényen el,
mely mellett elhalása után teljes felszívódásra, rezorpcióra már képtelen. Az
ébrény emellett alakját megtarthatja s a szomszédságtól termelt kötőszövetes
hártyákba temetve, ezekkel együtt meszesedik el; máskor pépes anyaggá foly
szét, melyben a csontok, zsír stb. visszamaradnak s az egész tömeget ismét
kötőszövetes hártyák tokolják el. Az ily elmeszesedett ébrény évekig, sőt
évtizedekig maradhat az anya szabad hasüregében a mondott eltokolt állapotban, mi
mellett új terhesség normalis lefolyást is vehet; máskor a zsák esetleg évek
mulva elgenyed, áttör a test felszinére vagy a végbélbe stb. s csontok
egyenkint jönnek napvilágra.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|