Litschauer
1. Lajos, főbányatanácsos, szül. Szil-Sárkányon 1815., megh.
Budapesten 1885. Jogi tanulmányait Győrött, bányászati tanulmányait Selmecen
végezte. 1844. a bányakincstár szolgálatába lépett; előbb a selmeci
bányakerületben, majd Kapnikon, 1852. Verespatakon mint bányamnérnök, utóbb
(1855) bányafőnöksegédi minőségben Nagyágon; 1870. mint bányahivatali főnök
Abrudbányán szolgált; ugyanazon évben a bányamívelés első magyar tanárává
nevezték ki a selmeci akadémiához; 1872. bányatanácsos lett; 1883. nyugalomba
vonult, mely alkalommal érdemei elismeréseül a főbányatanácsosi címet kapta.
Sok érdemet szerzett a magyar bányászműnyelv megteremtése körül. Dolgozatai
közül különösen kiemelendő: Vastag széntelepek vájása Franciaországban (1875).
2. L. Lajos ifj. bányafőmérnök, az előbbinek fia, szül.
Nagyágon 1858. bányászati tanulmányait a selmeci akadémián, jogi tanulmányait
Nagyváradon végezte. 1880. lépett a bányakincstár szolgálatába; 1882.
bányaesküdt, 1887 végével bányaiskolai tanár lett; 1891. ugyanez intézet
ügyvezető tanárává nevezték ki; 1894-ben főmérnök lett. Önálló nagyobb munkái:
Magyar bányajog kérdésekben és feleletekben (1882, 1885); A kutatás mint a
magyar bányajog tárgya (1885); Általános bányatörvény a reá vonatkozó
rendeletekkel (1886); A magyar viszonyokat teljesen felölelő magyar
bányamiveléstan (1890, 1894); A fémes ásványok telepeinek
ércesedés-viszonyai(1891). Német szaklapoknak rendes levelezője; kisebb eredeti
magyar cikkei a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain jelentek meg, mely
lapnak, újabban a Magyar bányászati és kohászati egyesület titkárává
választatván meg, szerkesztője is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|