Littera
(lat.) a. m. betü; többesi alakja litterae a. m. betük,
továbbá irás, levél. l. az üzleti életben az értékpapirok bizonyos neme. A
kölcsönkötvények ugyanazon nemü papirnál is rendesen különböző névértékről
szólnak és némely esetekben a különböző névértéket külön betüvel is jelzik,
most a legtöbb magyar állampapirnál is. A L. szavat rendesen csak ebben a
rövidítésben Lit. használják és p. valamely kötvénynél Lit. A. annyit jelent,
hogy ennek 10 000 korona névértéke, Lit. B., hogy 5000 és Lit. C., hogy 1000
korona stb. Egy és ugyanazon fajta papir különböző kibocsátásait is szokták igy
jelölni és ebben az esetben Lit. A. annyi mint első kibocsátás, Lit. B. második
kibocsátás stb. Végül részvényeknél egyes kibocsátások a továbbiakkal szemben
bizonyos előjogokat élveznek, vagy a tiszta nyereségben különböző arányban
részesülnek. Ez esetben is használják a L.-val való jelzést a különböző
sorozatok számára. Főleg vasúti részvényeknél történik, hogy a részvények nem
egyformán részesülnek a tiszta nyereségben, vagy pedig hogy a hálózat csak
bizonyos vonalára vonatkoznak, mely eltéréseknél rendesen a L. jelzést
használják. - L. scripta manet, az irott betü megmarad, nem ugy, mint a beszéd,
mely elröpül. - L. guerrales, birtoklevél, mely előbbi jogunkban, a város
pecséte alatt kiadva, polgári javakban az örökjogu birtoknak szerzését
bizonyította. - L. pacis, l. Békelevél. - litteratura, irodalom; litteratus, az
irodalomban jártas.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|