Littré
Miksa Pál Emil, francia tudós, szül. Párisban 1801 febr. 8.,
megh. u. o. 1881 jun. 2. Eleinte orvostudományokat tanult s csak később fogott
a nyelvészet és történelem tanulmányozásához. 1831 óta a National munkatársa
volt s még Carrel halála után is, 1851-ig dolgozott bele. A februári forradalom
utáni városi tanácsos lett Párisban, de már 1848 őszén visszavonult a
közélettől. 1871. beválasztották a nemzetgyülésbe, hol a köztársasági
balpárthoz csatlakozott; ugyanazon év dec. havában az akadémia tagja lett,
1875. pedig élethossziglan beválasztották a szenátusba. Mint orvosi szakirónak
főmunkája Hippokrates összes műveinek fordítása és kiadása (Páris 1839-61);
mint bölcsész Comte követője volt, kinek iratait népszerü modorban magyarázta
és terjesztette; idevágó munkája: Analyse raisonnée du Cours de philosphie
positive du Comte (Páris 1845); Auguste Comte et la philosophie positive (u. o.
1877). Legfontosabbak azonban nyelvészeti munkái: Dictionnaire de la langue
française (4. köt. 1863-72, pótlék 1878); Histoire de la langue française (u.
o. 1882); Littérature et histoire (u. o. 1876) stb. Irta továbbá: Études sur
les barbares et le moyen-age (u. o. 1884); lefordította Plinius
természetrajzát, kiadta Carrel iratait, átültette Dante Poklát ó-francia
nyelvre, stb. V. ö. Sainte-Beuve, Notice sur L., sa vie et ses travaux (u. o.
1863); Caro E. L. et la positivisme (u. o. 1883).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|