Liutprand

(Liutprand), 1. a longobardok királya, uralkodott 712-44-ig. Elfoglalta Ravennát és a Romagnát (728), támogatta Martell Károlyt az arabok ellen (739), s engedelmességre szorította (742) a tőle elpártolt s II. Gergely pápa által támogatott spoletói és beneventi hercegeket. Életének főcélját, Róma elfoglalását azonban nem birta megvalósitani. (L. Longobardok.)

2. L. (Liudprand), cremonai püspök, kinek műveit kiváló történeti forrásmunkáknak tekintik, született 922., nemes longobard családból, megh. 972 körül. Paviában, Hugo, Olaszország királyának udvarában nevelkedett; 945. Berengárnak, Hugo utódjának szolgálatába lépett, aki őt 949. Konstantinápolyba küldte követül. Később ellenséges lábra helyezkedett Berengárral, amiért 955. Németországba költözött. 961. I. Ottó német király kiséretében visszatért Olaszországba, és ekkor Ottó Cremona püspökévé tette. Mint ilyen részt vett a 963-iki római zsinatban. 968 újabb küldetésben járt Konstantinápolyban, Nikephoros császárnál, csakhogy a kitűzött célt: Alsó-olaszországot Ottó számára biztosítani, Theophano hercegnő kezét pedig I. Ottó fia részére megnyerni, el nem érte. Művei: Antapodosis a. m. Boszu, mert e munkával ellenségein, nevezetesen Berengár királyon és Villa királynőn boszut akart állani. E munka 6 könyvből áll, 958-62 között készült és a 886-950 évek történetét tartalmazza. Szól benne Németországról, a görög birodalomról, első sorban pedig Olaszországról és ezzel kapcsolatban a magyaroknak kalandjairól is; érdekes bepillantást nyujt korának erkölcsi, politikai és szellemi világába. L. eleven tollal rendelkezett, nyelvezete aránylag korrekt s amellett adomákkal és klasszikus idézetekkel fűszerezi elbeszélését. De rebus gestis Ottonis Magni imperatoris (960-64). Ez az előbbinél tárgyilagosabb és kevésbbé részrehajló munka.

3. De legatione Constantinopolitana, szatira (mely Korfuból való elutazásáig terjed, 969 jan. 7-ig). E műben a görög császári udvart szellemesen bár, de rosszakaratulag nevetségessé teszi. L. első két művét saját kezeirásában birjuk. Műveinek legjobb kiadását v. ö. Pertz, a Monumenta Germaniae historica III. kötetében. Külön kiadást rendezett Dümmler (Berlin 1879, 2. kiad.). Németre Osten-Sacken fordította (u. o. 1853).

Forrás: Pallas Nagylexikon