Livius Andronicus

az epikai és drámai költésnek megalapítója Rómában. Egy alsó-itáliai görög helyiségből származott, s Tarentumnak 272. történt elfoglalása után L. Salinator rabszolgaként Rómába vitte, ahol urától csakhamar szabadlábra helyezve, fölvette urának nevét s tanítgatással kereste kenyerét. Elsőben is Homeros Odisszeiáját fordítá latinra s ez a kezdetleges fordítás szolgált jó sokáig iskolai könyvül Rómában. 240. adta elő (maga is szinészkedve) egy görögből fordított darabját Róma szinpadán, melynek oly nagy volt a hatása, hogy vele megállapította a dráma kedveltségét Rómában. Drámái (tragédiák és vígjátékok) egytől-egyig pusztán görögből összetákolt darabok voltak. Úgy látszik, a lirai kötésben is szerepelt; amennyiben tudjuk, hogy egy körmeneti ének készítésével is őt bizták meg hivatalosan Juno királyné tiszteletére. Műveiből csak töredékek maradtak fenn, amelyeket Ribbeck adott ki (Lipcse, Teubner 1871). V. ö. Ribbeck-Csiky, A róm. költészet tört. (I. köt.)

Forrás: Pallas Nagylexikon