Livonia

(Lifljandszkaja gubernija, lettül Widseme), orosz kormányzóság, a Balti-tartományok egyike a Rigai-öböl, Esztonia, Pétervár, Pszkov, Vitebszk és Kurföld között, 47 030 km² területtel, amiből a Keleti-tengerben fekvő szigetekre (Ösel, Mohn, Kühnö, Runö stb.) 2898 km², a tavakra 1492 km² esik, 1 319 796 1 km²-re 28 lak. A Rigai-öböl, a nagyobb tavak és folyók mellett lapályok terülnek el. Esztonia felől alacsony, lapos dombok (120 m. legnagyobb magassággal) nyulnak be, amelyek a Virc-tónál egy nyugati ágra (60-135 m.) és egy keleti ágra (átlag 150 m.) oszlanak, amely utóbbi a Virc és Pejpusz között vizválasztóul szolgál. Verrotól D-re egy mélyedés választja el a Haanhof nevü 570 km² területü, 230 m. átlagos magasságu fensíktól, amely a Munna Mäggiben (324 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A Marienburgi tavaktól D-re egy másik depresszió van, amelytől DNy-ra az Aaifensík terül el; ennek azon részét, amely a L.-i-Aa, a Düna és ennek mellékvize, az Ewst között fekszik s amelynek területe 2280 km², Wendeni-Svájcnak hivják. Benne a legmagasabb csúcs a Gaising Kaln 314 m. A Haanhofi- és Aai-fennsíkok európai Oroszország belsejében a legmagasabban fekvő részek. L. vizekben rendkivül gazdag; 325 folyó és mintegy 1000 tó van benne. A Rigai-öböl partvidékének hossza 297 km. A folyók a Rigai- és a Finn-öböl vizkörnyékéhez tartoznak. A jelentékenyebbek az előbbiek közt: a Pernava, a Salis (90 km.), a Sanet-Uppé, a L.-i-Aa, a Düna az Ewsttel, a Bolder-Aaval. A Finn-öböl vizkörnéykéhez tartozik: a Kis- és Nagy-Embach. A nagyobb tavak: a Pejpusz, a Vire, a Luban, Burtnek, Babit. Az időjárás gyorsan váltakozó; a ködök gyakoriak. A bányászat meszet, gipszet, alabastromot, márványt és vasat szolgáltat. A földnek 18,5%-a szántó, 24,4%-a erdő, 41,5%-a rét és legelő. A lakosok németek (7,87%), oroszok (4,71%), izraeliták (2,4%), lettek (42,72%) és esztek (41,49%). Vallás szerint van 81,6% protestáns, 13,4% gör. kat., 1% róm. kat. A lakosság főfoglalkozása a földmivelés, állattenyésztés, halászat és vadászat. A főtermékek: rozs, zab, burgonya és len. Gyár van 591, 18 380 munkással és 43,7 millió rubel évenkénti termeléssel. A gyárak közül 301 szeszégető és sörgyár, 18 gép- és drótgyár, 41 fürészmalom, 12 posztószövő, 16 dohány-, 8 papirgyár stb. A kereskedelmi forgalom középpontja Riga. A kivitel (1892) 60,7, a bevitel 23 millió rubelre rúg; a kivitel főcikkei: petroleum, haj, len és lenmag, kender, gabona és épületfa; a bevitelé: hering, só, szén, bor, gyarmatáruk, vas, mezőgazdasági és egyéb gépek. Iskolák: egy egyetem (Dorpatban), 13 tiu- és ugyanannyi leányközépiskola, 9 szakiskola (rigai politechnikum, dorpati állatorvosi iskola, tanítóképző stb.) és 1896 alsó és népiskola. Járásai: Riga, Fellin, Jurjev (Dorpat), Ösel, Pernava, Valk, Venden, Verro és Volmar. Főváros: Riga. Ny.-Európából a XII. sz.-ban először lübecki kereskedők keresték föl a Düna torkolatának környékét. 30 évvel későbben Meinhard ágoston-rendi szerzetes kezdte meg az ottani lakosság térítését. Albert püspök 1201. megvetette Riga alapját és 1202. a kardvitézek rendjét, amely a német lovagrenddel egyesülve 1237 után egész L.-t, Kurföldet és Esztoniát hatalma alá hajtotta. A lovagrend feloszlása után 1561. L. lengyel tartománnyá lett, de már az 1629 szept. havában kötött fegyverszünetben Gusztáv Adolfnak és az 1660-iki olivai békében véglegesen Svédországnak birtokába jutott. Az északi háboruban 1710-. L. és Esztonia Nagy Péter cárnak vetette magát alá és a nystadi békében Svédország le is mondott róluk. Dacára a meghódolásuk alkalmával biztosított külön jogaiknak (vallásszabadság, saját közigazgatás és igazságszolgáltatás) 1881 óta kiméletlenül folyik bennök a russzifikáció.

Forrás: Pallas Nagylexikon