Llanok

Spanyolországban és D.-Amerikában a síkságok neve; különösen igy hivják az Orinoko melletti síkságokat, amelyek a caracasi parti hegységtől és a meridai Cordilleártól az Orinokóig és a Guaviareig nyulnak. Négy részt különböztetnek meg bennök: A K-i vagy kumanai L.-on számos a lapos tetejü domb vagyis meza, amelyek közt a folyók medrei canonszerü mélyedéseket alkotnak; az Orinoko közelében pedig mintegy 3 napi járatra homoksivataggá válnak. A középső vagyis caracasi és caradobói L.-on kisebb dombsorok, összetöredezett mész- és homokkő-telepek, ezenkivül mezák is vannak, amelyek 100 m.-nyire emelkednek a környékük fölé. É. L.-on nagyobb csoportokban berkeket is találni. A Ny-i vagyis varinasi L. ÉNy-ról DK-felé lejtősödnek; több hajózható folyó szeli át, amelyeknek partjain termékeny alluvium-síkságok terülnek el, ugy hogy itt a föld a földmivelésre és az állattenyésztésre egyaránt alkalmas. A legdélibb vagyis a purei L. egyenletes, sík területet alkotnak; részint tercier, részint alluviumból állanak és miként a délibb fekvésü pampák igazi fűtengerhez hasonlítanak, amelyből itt-ott egyes facsoportok (matas) állanak ki. A L. éghajlata forró; 29-30° az évi közép hőmérséklet. Márciusban a L. a hegység lábáig kopárak; a talaj 50 °C-ig átmelegedett. Amint azonban az esős évszak, amely októbertől áprilisig tart, beállott, a talajt azonnal különböző füvek és mimozák takarják, az állatvilág új életre ébred; a folyók és a síkság egy részét viz borítja el. A legsűrübb növényzet a folyók forrása körül van; itt láthatók nagy tömegekben a Mauricia-pálmák (Morichales). A lakosok és helységek, l. Venezuela.

Forrás: Pallas Nagylexikon