Lobelia
L. (növ.), a róla nevezett család füve több mint 200 s
többnyire amerikai fajjal. Szirma kétajaku, az alsó ajak nagydob és 3-sallangu
v. fogu. Fajaiban többnyire csípős tej van. Ilyen a L. Dortmanna L., mely
Németország vizeiben is nő, a L. inflata L. v. indiai dohány, a L. syphitica L.
A L. v. Syphocampylus coutschouc Humb. 4-6 m. magas fa Columbia Andesén. Ebből
való az újgranadai kaucsuk. A L. Erinus L. (L. erinoides v. azurea Hort.)
D.-afrikai apró növény, 12-15 cm.-nél alig magasabb; szép azurszinü virága
kedvéért cserépben, valamint a virágágy szélén díszlik. A L. splendens W., L.
fulgens W. és L. cardinalis L. többnyaras, eltérő termetü és pirosvirágu, 8 dm
v. magasabb, carolinai és mexikói. Kerti csoportban nagyon szép.
A L. inflata L. füvét (Herba lobeliae) kiterjedten
használják, különösen asztmában szenvedők nehéz lélekzése ellen, s mint ilyen a
magyar gyógyszerkönyv hivatalos drógjai közé is fel van véve. Rendesen lapot,
téglaalakokba préselve jut a kereskedésbe. Hatóanyaga egy folyékony, könnyen
bomló növényi bázis, a lobelin, mely vizben, alkoholban és éterben oldható s a
növényben a kristályos lobeliasavhoz van kötve. A lobelin hatalmasan ingerli a
nyultvelő hányási és lélekzési gócait; ezenfölül a kiköpést is elősegíti s
izzadást okoz; nagyobb dózisban heves méreg, mely (különösen Amerikában és
Angliában) már ismételve okozott halálos mérgezést.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|