Lockroy

(ejtsd: lokroá) Eduárd István Antal Simon, francia politikus, szül. Párisban 1838 jul. 18. Kezdetben festészetre adta magát, majd az Unitá Italia s a szabadság eszménye Olaszországba vitte, hol 1860. részt vett Garibaldi oldalán Szicilia felszabadításában; azután 1864-ig Rénan titkára volt, akit régészeti tanulmányai alkalmával Palesztinába elkisért. Miután Párisba visszatért, az ellenzéki lapokba irogatott köztársasági szellemben, amiért III. Napoleon birái négy havi fogságra itélték. Rokoni összeköttetése Hugo Viktorral politikai irányát véglegesen megállapította. A császárság bukásával (1871 febr.) a nemzetgyülésbe beválasztatván, a legszélsőbb balpárt árnyalatához csatlakozott s kezdetben támogatni látszott a kommün-felkelést. Miután már az ostrom alatt a nemzetőrség egy zászlóaljának parancsnoka volt, Versaillesben a felkelők követelései mellett buzgólkodott, amiért rövid fogságot kelle szenvednie. Minthogy az események hatása alatt képviselői tisztéről lemondott, belépett a párisi községtanácsba, hol a szélső elemek érvényesülése mellett kardoskodott; időközben több radikális lapot alapított, melyek közül azonban egy sem volt hosszu életü. 1873. a Rappel szerkesztőségébe lépet s egyidejüleg újból választott a nemzetgyülésbe. Ebben, valamint a képviselőkamarában, melynek 1876 óta tagja, egyike volt a szélső balpárt vezéreinek s mint ilyen 1886-87. a közmunkák minisztere, 1888. pedig a közoktatás minisztere lőn, mely kettős minőségében sem szakított szélső politikai hitvallásával. Az 1893. évi képviselőválasztások után a ház nov. 18. alelnökévé választotta, szintugy 1895 jan. 8. - Goblet - és Pelletannal jelenleg is a radikális párt egyik vezére. 1895 okt. 31. a tengerészeti tárcát vállalta el a Bourgeois-kabinetben. Ismeretesebb művei közül felemlítjük a következőket: Les aigles du capitole (Páris 18699; a bas les progres (u. o. 1870); La commune et l"assemblée (u. o. 1871); és L"cle révoltée (u. o. 1877). Végül kiadta nagyanyja naplójegyzeteit: Journal d"une bourgeoise pendant la révolution 1791-93 (u. o. 1881). V. ö. Vasárnapi Ujság 1886. évfolyam 65. oldal.

Forrás: Pallas Nagylexikon