Lőgyapot

(piroxilin). Schönbeintól 1846. felfedezett robbantószer, amelynek képlete: C₆H₇(NO₃)₃O₂ (cellulozetrinitrat) v. C₁₂H₁₄(NO₃)₆O₄ (cellulozehexanitrat). Mind a két képlet szerint a L. alkatrészeinek viszonyos mennyisége és igy százalékos összetétele ugyanaz, csak molekulasúlyaik és szerkezeteikkel kapcsolatos tudományos neveik különbözők. A L. készítésének lényege a következő: 1 sr. jólmegtisztított és kiszárított pamutot 24 óráig áztatnak 10°-ra lehűtött olyansavelegy 10 sr.-ben, mely 1 térfogat 1,5 fajsúlyu tiszta koncentrált salétromsavból és 3 térfogat 1,85 fajsúlyu tiszta koncentrált kénsavból áll. Ezután centrifugáló gépekben vagy sajtolással a savnak fölöslegét eltávolítván, nagyobb mennyiségü vizbe dobják és több napig folytonosan tisztavizzel mossák, végül az alacsonyabb cellulózanitrátok (kolloidumgyapot) kioldása végett1 rész alkoholból és 3 rész éterből álló elegyben áztatják és enyhe hőmérsékleten (25-27°) megszárítják. A sajtolt (komprimált) L. hasonló módon készül azzal a különbséggel, hogy a jólkimosott tömeget a papirgyárakban használatos gépekben (rag engine) felaprózzák, forró vizzel péppé alakítják és nagy nyomásu (600 atmoszféráju) sajtoló gépekben hengeralakuvá formálják. A L. pamuthoz hasonló test, mely alkoholban, éterben, kloroformban stb.oldhatatlan, aceton igen gyengén és lassan oldja fel, feloldódik azonban koncentrált savakban. A L.-bólkoncentrált kénsavval és kénesővel való összerázáskor az összes nitrogén mint nitrogénoxid távozik el. Ez a reakció a L. analizálásánál nyer alkalmazást. 150-180°-ra melegítve (néhamár 136°-on) olyan gyorsan fellobban, hogy a puskaporra helyezett L. a meggyujtáskor a lőport nem lobbantja föl. E sajátsága miatt tenyérre téve veszély nélkül meggyujtható. A tiszta L. a levegőn nem változik meg, a direkt napfény kis mértékben elbontja. Könnyebben bomlik akkor, ha nedves,legkönnyebben ha nem volt tökéletesen kimosva. Az ilyen L.-ból gázok, néha vörös gőzök fejlődnek. A lassu bomlás következtében gyakran a raktárakban veszélyes robbanások következnek be, melyek iszonyu rombolásokat okoznak. (Bouchetben, Dartfordban, Hirtenbergben.) Tapasztalás szerint a L. sokkal állandóbb lesz, ha kimosás után híg szóda- vagy vizüveg- (nátriumszilikát) oldatba áztatják. Legfontosabb sajátsága, hogy ütéstől, erősebb lökéstől vagy durranó kénesővel meggyujtva igen hevesen felrobban. A L.-ból a fellobbanáskornagy mennyiségü gázalaku test képződik (1 gr. L.-ból a buvárok szerint 500-720 cm³ gáz fejlődik), mely főként szénoxidból, nitrogénoxidból, széndioxidból, vizgőzből, metánból és nitrogénből áll. Ha tekintetbe vesszük, hogy a L. fellobbanásakor a nagy mennyiségü gázon kívűl igen magas hőmérséklet, a számítás szerint 6000°, ugyszólván pillanat alatt fejlődik, mely a képződött gázoknak óriási feszítő erőt kölcsönöz, megérthetjük a L.-nak rendkivüli robbantó hatását, mely 4-5-ször nagyobb a puskapor robbantó erejénél. E rendkivül erélyes hatása miatt lőfegyverekben nem használják, mert azoknak anyagát jóval hamarább tönkre tenné, mint a puskapor. De annál nagyobb mennyiségben alkalmazzák a sajtolt L.-ot torpedók megtöltésére, robbantó szerül ésmásféle robbanó anyagok (dualin, robbanó gelatin stb.) készítéséhez.

Forrás: Pallas Nagylexikon