Lohenstein

Dániel Gáspár, német költő, szül. Nimptschben (Szilézia) 1635 január 25., megh. Boroszlóban 1683 ápr. 28. Családi neve tulajdonképen Casper volt, Lohenstein csak nemesi predikátuma. Lipcsében és Tübingában jogi tanulmányokat végzett, azután nagyobb utazásokat tett; hazatérve előkelő hivatalokat töltött be és mint császári tanácsos halt meg. Első műve, melyet még tizenöt éves korában irt és a melyet tanulótársai elő is adtak, az Ibrahim Bassa c. tragédia volt. Költészetének tanító célzata van; hosszu tirádái temérdek holt tudást halmoznak össze és terjengős jegyzetektől kisérvék. Összesen hat tragédiát irt: Ibrahim Bassa (1653); Cleopatra (1661); Agrippina (1665); Epichorus (1665); Ibrahim Sultan (1673); Sophonisbe (1680). A későbbiek ízlésének némi tisztulását és a költőnek az elfajult népdrámától a szabályos francia drámához való közeledését jelzik. Regénye: Grossmüthiger Feldherr Arminius (1689-90) óriási terjedelme (2 fol. köt. 3076 kéthasábos old.) dacára csak töredék. E történelmi regénybe rakta le mindennemü ismeretét; a mese egészen háttérbe szorul a rengeteg tudomány fitogtatása előtt. Stilusa e regényben is a képtelen dagály mintaképe, de a történelmi regény fejlődésére hatással volt. Lirai versei: Blumen, többnyire alkalmi költemények. A maga korában kitünő költőnek tartották; volt iró, aki Aeschylus és Sophokles fölé helyezte: Gottsched kora azután ugyancsak kikelt ellene. Hofmanns-Waldauval együtt L. az ugynevezett második sziléziai iskola feje. Munkáinak gyüjteménye: Trauer- und Lustgedichte (1680-1689).

Forrás: Pallas Nagylexikon