Lókimélő

a befogó készülék és a kocsi vagy munkagép közé iktatva, az állat egyenlőtlen járásából és az egyenlőtlen ellenállásokból származó lökéseket fogja fel s igy a lovakat és a gépeket a lökések káros hatásától megóvja. Tokba zárt kaucsuk-lapokból v. tekercsrugóból készül. Ezen rugalmas közeg nagyobb ellenállásoknál v. az állatok rántásánál összeszorul s igy az erőfölösleget magába fölveszi, hogy azt később a gépre ismét átvigye és ezáltal a vonóerő veszteségét elhárítsa. Ily L.-k tehát különösen nyugtalan járásu állatoknál és rossz utakon ajánlatosak, de igen jó szolgálatot tesznek az indításnál a járgányon is, melynél ily rugalmas közeg nélkül a vonóállatok esetleg annyira megránthatják a járgányt, hogy annak fogazása eltörhetik. A gyakorlat igényeinek megfelelő Sack Rudolf által szerkesztett L.-t mutatunk be az ábrában. E L. hattagu csuklós keretből és közbefogott tekercsrugóból áll. Nyugvó állapotban a keret derékszögü négyszöget képez, melynek a rugó tengelyével párhuzamos oldalai két-két részből állanak és csuklókat képeznek; e csuklók a vonórúddal, illetve a ragasztókészülékkel vannak összekötve, E L. egyúttal a szükséges vonóerőt is jelzi.

[ÁBRA] Sack-féle lókimélő erőmérővel.

E célból a rugó kétoldalt tányérszerü lemezeken fekszik, melyeken egy nyelv hatol át. Ez a keret baloldalához van szögecselve és annak jobboldalán két pecek között tágan mozog. Ha a keret munkaközben hosszában kinyulik és a rugó összenyomatik, a nyelv a keretből kiér és az azon levő mércén a vonóerő nagysága leolvasható. Legegyszerübb a svéd L., acéldrótból készített tekercsrugó, melyet a kocsi és a befogó készülék közé iktatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon