Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lokomobil... ----

Magyar Magyar Német Német
Lokomobil... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lokomobil

(lat., l. a mellékelt 3 képet), oly gőzmotor, melyen a kazán és a gőzgép közös keretre vannak szerelve és kocsiszerkezettel könnyen szállítható. Helyhez kötött L.-nál külön szállító készülék nincs. A L. célja különböző helyen változatos munkagépeket hajtani.

[ÁBRA] LOKOMOBILOK I.

A L. főrészei: a kazán, a gőzgép és a kocsiszerkezet. A L.-kazánok általánosan hengeralakura készülnek, belső tűzhelyök van és a fűtőfelület nagyobb része vagy a viztérbe helyezett nagyszámu és csekély átmérőjü tűzcsövekből áll, vagy pedig néhány nagyobb méretü cső (forralócső) fekszik a tűzhelyben, mely csövek belsejében viz kering. Más szerkezeteknél a fűtőgázokat tágas csövön vezetik végig, mielőtt a tűzcsövekbe jutnának stb. Mind e szerkezeteknek van azonban közös jellegük, t. i. a hengerkazán, mely vagy függőlegesen, vagy vizszintesen van, elhelyezve s megfelelőleg a gőzgép is elrendezve, s igy a L.-okat két főcsoportra, u. m. álló és fekvő L.-okra különíthetjük.

[ÁBRA] 1. ábra. Galloway-csöves kazán.

Az 1. ábra a Galloway-csöves kazán szerkezetét mutatja, melynél a függőleges külső henger belsejében egy szintén hengeralaku tűzszekrény van elhelyezve, melybe egymás fölött és egymást keresztezve 2-3 forralócső van illesztve. A tűzszekrény alsó szélei körül ë tartó fut, melyre az öntöttvas-rostélyrudak vannak illesztve; a rostély alatt a hamutartó van elhelyezve, melynek elől fekvő oldalán a léghuzamot szabályozó nyilás csukló körül emelhető ajtóval szabályozható. A fűtógázok a keresztben fekvő forralócsövekbe ütköznek s igy melegüket jobban adják át. A kémény a gőztérben fekszik, tehát a füstgázok a gőzt szárítják. Nagy forralócsövek helyett 3-4 kisebbet is szokás több sorban egymás alatt keresztbe fektetni, mely csövek jobban megosztják a fűtőgázokat, élénkebb vizmozgást s igy gyorsabb gőzfejlődést idéznek elő, de tisztításuk bajosabb és ezért csak teljesen tiszta tápláló viznél ajánlhatók. A forralócsövek helyett az u. n. Field-féle vagy az újabb szerkezetü Todd-féle csöveket is szokásos a tűzkamra felső fedéllapjába illeszteni, melyeknek előnye a gyors gőzképződés. Az álló L.-oknál a gőzgép vagy a kazán fölé, vagy helyesebben oldalt van megerősítve; a járó kerekek pedig a kazánhoz erősített külön keretre vannak illesztve. Az álló L.-ok csak kis lóerőszámra valók, mert a fűtőfelület igen korlátolt. Előnyük, hogy csak kis helyet foglalnak el, gyorsan gőzt fejlesztenek és aránylag olcsók; de hátrányuk, hogy kis vizfelületük következtében a gőz sok vizet ragad magával, nehezen tisztíthatók és hogy a tüzelőanyag fűtőerejét aránylag csak tökéletlenül hasznosítják. A fekvő L.-ok kazánja vagy tűzszekrénnyel, vagy pedig fűtőcsővel készül. Az első szerkezetet lokomotiv-kazánnak is nevezik.

[ÁBRA] LOKOMOBILOK II.

Ilyen kazánja van az I. és II. képmellékleten bemutatott L.-oknak is. Ezek tűzszekrénye L.-kazánok, melyek kettős tűzszekrényből, vizszintes fekvésü hengerből, ebben elhelyezett tűzcsövekből és a hengeralaku füstkamrából állanak. A tűzszekrény első részét félhengeralaku és keresztirányu kisebb méretü hullámok borítják, melyek a födémet kitünően merevítik. A födém a hőmérséklet változása következtében folytonos, csekély alakváltozást szenved, miáltal a kazánkő lepattog, azonkivül előny még az is, hogy a fűtőfelület nagyobb. A tűzcsövek vont kovácsvascsövek. Egyik végük a belső tűzszekrény hátsó lapja által alkotott csőfalba, másik végük pedig a hengerkazán véglapjába vannak erősítve. A rostély a belső tűzszekrény alsó felében van elhelyezve. A fűtőgázok a belső tűzszekrény oldalait érintve, a tűzcsövekbe jutnak, miután ezeken végig vonultak a hengerkazán hátsó végéhez csatolt füstkamrában gyülnek össze, melyből vaskürtőn át a szabadba ömlenek. A belső tűzszekrény kihajlított lemeze van a külső szekrényhez szögecselve. Ennek előnye, hogy a belső tűzszekrény kiterjedését nem gátolja és a kötés biztosabb.

[ÁBRA] LOKOMOBIL III.

A III. képmellékleten bemutatott L.-nál Höcker testvérek-féle szabadalmazott széjjelhúzható gőzkazán látható. E kazánnak kétszeres fűtőgázvezetése van és főrészei a külső fekvő henger, az abban elhelyzett fűtőcső és a tűzcsövek. A fűtőgázok a rostélyon elégve egy tűzparton át a fűtőcsövön végigvonulnak és a tűzkamrában összekeveredve a tűzcsöveken keresztül a kazánon visszavezettetnek a füstkamrába és innen a kürtőbe jutnak. A fűtőcső alul nagyobb átmérő szerint van görbítve, ennek következtében nagyobb rostélyfelület nyerhető és felül több tűzcsövet lehet elhelyezni.

[ÁBRA] 2. ábra. Szalmatüzelő készülék.

A tüzelési berendezések a használt tüzelőanyagok szerint változnak. A szén és fa tüzelési berendezéseknél a tüzelőanyagok rostélyfelületen égnek el. A rostélyfelület nagyságát a tüzelőanyag és a szükséges gőzmennyiséghez képest meghatározhatjuk. A rostély felülete elég nagy legyen, hézagain kellő mennyiségü levegőt bocsásson át, de ezeken el nem égetett tüzelő részek át ne hulljanak. A hamut és salakot könnyen el lehessen távolítani, és a rostélyrudak tartósak és könnyen pótolhatók legyenek. Szalmával tüzelendő L.-ok fűtőfelületét legalább 1/3-al kell nagyobbra készíteni, mint a tisztán fa- vagy széntüzelésre való L.-okat. Ezért ott, hol a L.-t majd szalma, majd széntüzelésre akarjuk használni, mindig célszerü egy már eredetileg szalmatüzelésre - tehát nagyobb fűtőfelülettel - készült gépet venni, melyet azután csekély átalakítás mellett széntüzelésre is jól lehet használni. MIután a szalma elégetésénél nagymennyiségü hamuval összeolvadt pörnye képződik, a rostélyrudakat lehetőleg 6-12 cm.-re kell egymástól rakni és ekkor is a tüzet gyakran kell felkavarni. A 2. ábra jó szalmatüzelő készüléket mutat, melynél a tűztér belsejébe tűzpart van helyezve, melyen a lángok átvonulni kényszerülnek. A gázok a tűzpart mögötti szűk térben szorosan érintkezve, tökéletesebben elégnek, a salak és hamu nagyrésze pedig részint a tűzpart felületére rakódik, részint pedig a mögött hull alá. A tűzpart két szárnyu öntöttvas-ajtóból készülhet, melyet csuklói körül könnyen lehet kinyitni, midőn a csőfalat vagy a tűzcsöveket meg akarjuk tisztítani.

A L.-ok tűzveszély ellen biztosító készülékei a szikrahűtő, a szikraoltó és a szikrafogó. Szikrahűtő gyanánt rendesen a kémény tetejére réz- v. vasdrótból készült kosarat helyeznek, melyet akkorára kell készíteni, hogy a szabad nyilásoknak összege épp akkora legyen, mint a kémény keresztmetszete. Nagyobb égő részek a kosár hálóján nem tudnak átjutni és igy a füstkamrába hullanak vissza, a szikra pedig a fémdrótba ütközve lehül és többé nem gyujt. A szikraoltók alkalmazása nem ajánlatos, mert a léghuzamot lényegesen akadályozzák és a befűtésnél nem hozhatók működésbe. A szikrafogóknál a kéménybe, vagy a fölé helyezett egyes lemezek kényszerítik a gázokat kanyarulatos úton vonulni a szabadba és ezáltal a tűzrészeket - a gázok irányváltoztatása helyein - visszatartják. Az I. mellékleten a L. hosszanti metszetén látható egy szikrafogó szerkezet. A kürtő felső végét kettős kúp alkotja, melynek tágasabb részébe homorú ernyő van függesztve. A fűtőgázokkal idáig feljutott szikrák ezen ernyőbe, valamint a kürtő felső kúpos részébe ütközve, a füstszekrénybe visszaesnek. A gőzgép elrendezése rendesen olyan, amint az a mellékleteken látható.

A L. munkája közben a kazán fűtőfelületére kivülről korom és hamu, belülről iszap és kazánkő rakódik. Ekként a fűtőfelületnek melegvezető képessége csökken és a kazán veszélyeztetik is. Ezért a L.-kazánt külsőleg és belsőleg meg kell vizsgálni és tisztítani. A tűzszekrény oldalaira rakodó korom a tüzelő ajtón át éles kaparóval távolítható el; a kisebb horpadásokat pontosan le kell mérni és ellenőrizni, hogyan változnak használat közben, a nagyobbakat pedig ki kell javítani. Gyakrabban tisztítandók a kis átmérőjű tűzcsövek drótcsőkefével, de hatásosabb, ha kis nyilásu gőzvezető csövön át gőzt lövelnek beléjük. Megvizsgálandók továbbá a tömítések és az, vajjon van-e a rostélyrudak tágulására elegendő hely és vajjon nem lazultak-e a rostélytartók. Tisztátalan tápláló vizből keletkező iszap eltávolítása céljából a kazán vizének egy részét legalább naponta le kell csapolni, ugy hogy a munka megszüntetése előtt a kazánba tulságos vizmennyiséget szivattyuztatunk, a felesleget pedig a gőznyomásnak a kellő mértékre való csökkenése után kifúvatjuk. Azonkivül a L.-t mindannyiszor kell kifúvatni, valahányszor a vizállásmutatóban a viz már zavaros, vagy a viz a kazánban habzik, azonban ekkor a kifuvató csapot csak néhány pillanatra nyitjuk, mig a kazán teljes kifuvatásánál előbb a tüzet a rostélyról el kell távolítani, a gőzt pedig azáltal ledolgozni, hogy a kazánba lehetőleg sok vizet szivattyuzunk. A kifuvatásnál a kazánban levő nyomás ne legyen nagyobb 1/2 légkörnyomásnál és a levegő beengedésére a biztosító ventil felemelendő. A gyakori kifuvatáson kivül szükség esetén még a kazánba bele is kell bujni. A L. tatarozásánál főelvül tekintendő, hogy minél előbb javítsuk ki a bár csekélynek látszó esetleges sérüléseket. A leginkább előforduló javító munkálatokhoz tartozik a lékes részek tömítése, kisebb repedések kijavítása, eltörött álló szegecsek pótlása és a tűzcsövek kihúzása, visszahelyezése és újbóli tömítése. L. még Gőzkazán.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is