Lokrisz

ókori földrajzi fogalom, melyet azért bajos meghatározott területhez kapcsolni, mert lakói, a lokrok (lokroi) nagyon sokfelé, részben az igazi Görögország határain tul elszórva laktak. A nagy görög népcsalád tagjai voltak és a hellének hagyományos genealogiája szerint Lokrostól, Amphiktyon unokájának fiától vették nevöket, aki egyleleg (l. o.) gyarmatnak vezetője volt. Az egész törzs annyira el volt szórva, hogy semmiféle nagyobb jelentőségre nem emelkedhetett. Görögországban első helyen említendők a nyugati v. ozoli lokrok, akik elég nagy területen laktak Etolia, Dorisz, Fokisz és a Korintusi-öböl között. Országuk többnyire rideg havasalföld vala, melybe Fokiszból belenyult a Parnasszus (most Elato), Etoliából pedig a Korak (Varduzia). Közbe-közbe termékeny földek is voltak, melyeknek szőllős szemeiről (ozosz), mások szerint rossz szagu subáikról nevezték el az ozoli lokrokat. Az ozoli lokrok területén tul csupán a Parnasszus, Fokisz és Dorisz által elválasztva voltak közös néven a keleti lokrok, külön-külön néven az opunti és epiknemidi lokrok. A keleti lokrok keretében ezek a törzsek eleinte egy népet alkottak és egy birodalmat, melyben 100 családból álló oligarkia uralkodott. Sajátságos volt e családokban az anyai rokonságra alapított nemzetségfa. Az oligarkia székes fővárosa Opus volt, Patroklos szülővárosa. Később (ugy látszik már csak római korban) jöttek forgalomba a föntebbi elnevezések. Az opunti lokrok területe a Knemis hegy oldalában volt, azonkivül a fokiszi magaslatokon és a Platanios mentén. Népes kis terület volt, oly népes, hogy egymaga 7 hajót állított ki 6000 emberrel. Az epiknemidi, máskép hipoknemidi lokrok a Kallidromos hegy oldalában és a Boagrios mentén laktak; ugyanezen folyóviz mellett volt fővárosuk, Thronion is. A lokrok negyedik csoportját képezték Alsó-Itáliában az epizefiri lokrok, kiknek városát (görögül Lokroi Epizephyrioi) az ozoli lokrok alapították Kr. e. 683. Régi jeles alkotmányuk, melyet Zaleukosnak (l. o.) köszönhettek, iparuk és kereskedelmük felvirágoztatta lakóinak ügyét; az id. Dionysios is jó embere volt, kevésbbé az ifjabb, akitől, valamint Pyrrhostól s a rómaiaktól sokat szenvedett a város. A római hódoltság korában rohamosan süllyedt, dacára annak, hogy a rómaiak Zaleukos régi alkotmányát meghagyták neki. Egy ideig még a városon kivül fekvő Persephone-templom vonzotta oda az embereket, később ez is romba dült, ugy hogy ma már csak gyér emlékek találhatók Gerace mellett.

Forrás: Pallas Nagylexikon