Lombard

kézizálogra adott kölcsön. Különösen pedig azokat a kölcsönöket nevezik L.-nak, melyek alapját, illetőleg kézizálogát értékpapirok képezik. Az erre vonatkozó ügyletek L.-ügyleteknek, az ügyletről kiállított okirat L.-jegynek v. csak egyszerüen zálogjegynek neveztetik. A L.-dal majd az összes bankok és bankárok foglalkoznak. A L.-kölcsön összege bizonyos arányban áll az értékpapirok értékével, mire nézve az osztrák-magyar banknál különös határozmányok állanak fenn, mig a többi bankok ezt esetről-esetre állapítják meg, de annak az elvnek a fentartásával, hogy a L.-kölcsön mindig csekélyebb, mint az illető papir értéke. A L.-kölcsönök után fizetendő kamatláb valamivel magasabb, mint aminőt a váltóleszámítolásnál számítani szoktak. Igy az osztrák-magyar bank a saját záloglevelei, valamint a magyar és osztrák állampapirok után ¹/₂%-kal, minden más értékpapir után 1%-kal magasabb kamatot számít a L.-üzletben, mint a váltóleszámítolásnál. A rendes L.-ügyletektől lényegesen különbözik az értékpapiros tőzsdeszerü zálogbaadása, az u. n. tőzsdei zálogügylet (kosztüzlet). Ez utóbbinál a személyi hitel lép inkább előtérbe, mig a tulajdonképeni L.-ügyletnél tisztán a zálogtárgy a hitelezés alapja.

Forrás: Pallas Nagylexikon