Lombos fa

(növ., arbor frondosa, harasztos fa, lomb-fa), a tűlevelü fák ellentéte, vagyis oly fanövény, melynek széles levele van s az északibb klima alatt lombját őszkor lehullatja. Ilyenek a lombhullató, levélhullató, lombváltó v. nyárizöld fák. Délen, kivált a mediterrán flórában, inkább az örökzöld vagy télizöld lombos fák (magyal, narancs, oleander, babér, mirtusz) uralkodnak. A L.-nak évgyűrüje is jól kiképződött. Szövettani szerkezete bonyolódottabb, mint a tűlevelü fáké. Módjukban van, ami a tűlevelü fáknak nincs, hogy kivágatván, tuskójukból vagy a megsértett gyökerekből hajtásokat (tőhajtás, sarkvessző) v. gyöksarjakat bocsátanak. Egyes faj, mint a nyárfa, hamvas égerfa stb. a sértetlen gyökérből hajt ilyen hajtásokat. L. Fa.

Forrás: Pallas Nagylexikon