Lombroso
(ejtsd: -zón Cezár, olasz orvos és antropologus, szül.
Veronában 1836. Torinóban tanult, 1862. a pszichiatria tanára lett a paviai
egyetemen, aztán pedig a torinói egyetemen kapott katedrát, mint a törvényszéki
orvostan s a pszichiatria tanára. Nevét különösen gyakorlati megfigyelései és
filozofiai eszméi tették ismertté, melyekkel az elmebetegek, a gonosztevők s a
prostituált nők erkölcsi elzüllését fizikai fogyatkozásaikból igyekezett
magyarázni. Fejtegetéseit azonban ugy az orvosok, mint a jogászok nem fogadták
el föltétlenül, s a tőle alapított «scuola positiva» számos heves ellenzőre
talált. Nevezetesebb munkái: L"amore nel suicidio e nel delitto (Torino 1881);
Misdea, e la nuova scienza penale (u. o. 1884); L"uomo delinquente (u. o.
1884); Delitti di libidine (u. o. 1886); L"uomo di genio (u.o. 1888); La donna
delinquente (Ferrero tanárral, u. o. 1894); Il delinquente politico e le
rivoluzioni (Milano 1892); L"antisemitismo e gli ebrei (u. o. 1894); La
Grafologia (Milano 1895); Santo Caserio (u. o. 1894); Trattato di Pellagra
(Torino 1892) stb. L. alapította továbbá az Archivio di Psichiatria és a
Scienze Penali c. folyóiratokat.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|