Longfellow
(ejtsd: -ló) Henrik Wadsworth, amerikai költő, irói álnevén
Caffis Josuah, szül. Portlandban 1807 febr. 27., megh. Cambridgeben 1882 márc.
24. Tanulmányai befejeztével három évig utazott Francia-, Spanyol-, Olasz- és
Németországban, hogy magát az idegen nyelvekben gyakorolja, melyeknek tanszékét
1829. meg is kapta a brunswicki Bowdoin Collegeben. 1835. adta ki Bostonban
Outremer címü regényét, mely nevét egész Amerikában népszerüvé tette. Ugyanezen
évben kinevezték Cambridgebe az idegen nyelvek s a szépirodalom tanárának;
ekkor ismét beutazta Európát. 1854. lemondott tanári állásáról s kizárólag csak
az irodalomnak élt. Igen sokat irt, de költeményeiben inkább müvésznek, mint
tehetségnek mutatkozik, s nem annyira eredetisége, vagy magasabb szárnyalása,
mint inkább önmagába térő reflexiói és gyöngéd kedélye által hat. Legremekebb
alkotása az indus tárgyu Song of Hiawatha (magyarul) is. Bernátsky F.
fordításában, Budapest 1883) c. naiv eposza, mely eddig páratlanul áll az
amerikai irodalomban. Egyéb munkái: Hyperion (New-York 1839); Evangeline
(Boston 1847); Golden legend (u. o. 1851, magyarul is, Jánosi G. ford.
Budapest, 1886); Tales of a wayside inn (u. o. 1863); The New England Tragedies
(u. o. 1868); Three books of song (u. o. 1872, magyarul is, Jánosi G.
fordításában, Budapest 1886); Ultima Thule (u. o. 1880); In the Harbor (u. o.
1882). Lefordította továbbá Dante Isteni szinjátékát is (1867-70).
Összegyüjtött munkái (próza 3. köt., költemény 4 köt.) 1867. jelentek meg
Bostonban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|