József (krivinai), csanádi püspök, kinevezett egri, kalocsai
érsek, egyházi iró, szül. Miskolcon 1793 jan. 31., megh. 1867 márc. 13.
Elvégezve iskoláit, az egri egyházmegye papnövendékei közé vétetett fel és a
teologiát Egerben hallgatta. Pappá szentelték 1817. Nyolc esztendeig szentszéki
jegyző, majd titkár volt Fischer István egri érsek oldala mellett. Ennek halála
után 1825. sajóvárkonyi (Borsod) plébános lett. Itt szerény elvonultságban
működött a lelkipásztorkodás terén, szorgalommal tanulmányozta a régi klasszikusokat
és az újabb irodalom termékeit. Fényes tehetségei és gazdag tudományossága csak
akkor lettek széles körben ismertekké, midőn 1826. Klobusitzky József
borsodvármegyei főispán fölött a megye által rendezett gyász-isteni tiszteleten
beszédet modott. Szónoki szépségekben és eszmékben gazdag, ragyogó beszéde
megindította a jelenvoltakat, egyszersmind nevet szerzett a szerény falusi
lelkésznek. Nem csekélyebb hatásu volt azon beszéde, melyet Reviczky Ádám
főispáni beiktatásakor mondott. Ez időóta élénk részt vett a közéletben is, míg
1829. egri kanonok lett. Egerben a papnevelő kormányzója és a lelkipásztorkodás
és erkölcstan tanára volt, egyúttal az érsek oldala mellett az egyházmegyei
kormányzatba is befolyt. Az 1830. és 1832-36. országgyüléseken mint káptalani
követ vett részt. 1833 febr. 20. a vallási sérelmek ügyében mondott fényes
beszédjével általános figyelmet keltett, az egész ország beszélt róla. Ezen
országgyülés tartama alatt 1834. csanádi püspökké neveztetett ki. Főpásztori
kötelességeinek tudatában Temesvárt jogi és bölcsészeti tanfolyamu liceumot
alapított, a tanyákon iskolákat, a városokban kisdedóvókat emelt, templomokat
épített, az elaggott papok nyugdíjintézetének alapját vetette meg. Eközben
titkos tanácsos lett és a Szt. István-rend középkeresztjét kapta a királytól,
az akadémia pedig tiszteletbeli taggá választotta. 1841. a magyar püspöki kar
Rómába küldte, hogy a vegyes házassági ügyek elintézést nyerjenek, mely
megbizatásának sikeres eredménye volt. 1848-ban V. Ferdinánd egri érsekké
nevezte ki, de székét a közbejött szabadságharc miatt nem foglalhatta el. L.,
mint a békés megoldás hive, aggódva nézte a sötét fellegeket, melyek hazánk
fölött tornyosultak. Ragyogó ékesszólása meghallgatásra talált még a fegyverek
zaja között is, főleg midőn kijelentette, hogy a magyar püspöki kar örökre
lemond a tizedjogról a nemzet javára. A szabadságharc leverése után L.-ra is
szomoru napok következtek. Jóllehet a szabadságharci eseményekben legkisebb
része sem volt, elfogták és több hónapon át letartóztatva volt, anélkül hogy
haditörvényszék elé állították volna. Végre arra kényszerítették, hogy ugy a
csanádi püspökségről, mint az egri érsekségről lemondjon és hazáján kívűl
válasszon magának tartózkodási helyet. Egy ideig a mölki bencések kolostorában,
utóbb Bécsben tartózkodott, hol egészen a tudományoknak élt. Csak1860-ban
térhetett vissza hazájába, amikor amasiai c. érsek és a hétszemélyes tábla
ülnöke lett. 1866. kalocsai érsekké neveztetett ki, de veszélyes torokbaja
miatt székét el nem foglalhatta. Megerősítése után néhány hónapra elhunyt.
Ipolyi Arnold tartott fölötte emlékbeszédet az akadémiában 1868 máj. 18.
Irodalmi munkássága: Halotti oratio (Klobusitzky fölött, Miskolc 1825); A
protestans reformatio históriája Angliában és Irlandban (ford., Nagyvárad
1832); A josephinismus stb. (Bécs 1851); Az angol türelem (u. o. 1851);
legnevezetesebb műve: Népszerü egyházi archaeologia (Pest 1857, 4. kiadás 1870)
stb. V. ö. Koncz Á., Egri egyhm. papok az irod. téren.
Forrás: Pallas Nagylexikon