Lopichis
friauli longobard, 610. Friaul ostromakor az avarok
fogságába esett s a mai Magyarországba került. Onnan azonban vissza akart
szökni hazájába, de nem tudta, merre tartson, midőn kezében egy íjjal s
eledelül pár darab csonttal és kenyérrel útnak indult. Ekkor egy farkas
szegődött hozzá s hűségesen vezette. Mikor azonban már mindenelesége elfogyott
s jártányi ereje is alig volt, kétségbeesésében le akarta lőni a farkast, hogy
húsát megegye. Ekkor azonban az állat eldőlt. L. kimerülten rogyott a földre;
de ekkor egy férfi jelent meg álmában s intette, menjen abban az irányban,
amerrefelé vannak fordítva lábai, mert arra fekszik Itália. Rögtön fölkelt s a
roppant hegyekből nemsokára a szlávok közé jutott. Egy öreges asszony szállást
és ételt adott neki s pár nap mulva, mikor magához tért, útravalóval is ellátta
és útbaigazította. Otthon mindent elpusztulva talált; de házat galyabított
magának, megházasodott s tőle származott Arichis (Henrik), kinek fia volt
Warnefrit s unokája Paulus diaconus, a longobardok történetirója, ki e mesét a
IV. könyv 37-ik fejezetében jegyezte föl.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|