Lopótök
(növ., kalebasza v. kalabassza, szívó tök,
Herkules-buzogány, trombitatök, zarándokpalack, héber, Lagenaria Ser.), a
tökfélék fajaszakadt iszalagja; a L. vulgaris Ser. (Cucurbita Lagenaria L.)
egynyári puhaszőrü és pézsma szagu növény. Levele kerek szivforma, szögletes v.
kissé karéjos és fogas, kacskaringója kétmetszetü, virága a levél tövében
fehér, egylaki és különszirmu. Gyümölcse különböző: palackforma, hosszunyaku,
bunkóalaku, gömbölyded stb., végre fehér v. sárgás, fás héju. Afrika forró
vidékéről és K.-Indiából való, a meleg országokban, hazánkban is ültetik,
itt-ott el is vadul. Hazájában orvosság, nálunk inkább dísznek ültetik.
Kitisztított termése borszívó v. más száraz edény. Senegambiában nagyra megnő,
kettévágott és kiürített héját kosárnak, palacknak, a kisebbet kanál helyett
használják, a négernek általában kitelik azevő és ivóeszköze belőle; az
amerikai indus is ilyennek, de tölcsérnek és kalapnak is használja. A L.
termése alakját nagyon változtatja. Fajtája az alföldi kabak v. kobak v. seggen
ülő tök is. Ez nem fut fel, a földön szétmászik. Gyümölcsét formákra is
idomítják, tojást tartanak benne, mezei korsó (butykos tök) stb. lesz belőle;
l. Kabak, Árvarózsa.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|