Lorenz

1. Ottokár, német történetiró, szül. Iglauban (Morvaország) 1832 szept. 17. Filologiát és történetet hallgatott Bécsben és 1855. adta ki első munkáját Über das Konsulartribunat (Bécs). Ezt követte az Österreichische Regentenhalle c. mű (127). Két évvel később a titkos levéltárhoz nevezték ki; 1860. rendkivüli, 1862. pedig rendes tanár lett a bécsi egyetemen, ahol azután az osztrák és a világtörténetet adta elő és a történeti szemináriumnak is egyik vezető tanára volt. Bécsből a szász-weimari nagyherceg hivására Jenába költözött, hol mint a történet tanára most is működik. Fontosabb művei: Geschichte Ottokars II. von Böhmen u. seiner Zeit (1866); Deutsche Geschichte im 13. u. 14. Jahrhdt. (2 köt., befejezetlen, 1863-1867); Deutschlands Geschichtsquellen im späterenMittelalter (2 köt., 3. kiad. 1885-87. Wattenbach hasonló c. művének folytatása); Geschichte des Elsasses (Scherer Vilmos közreműködésével, 3. kiad. 1886); Papstwahl u. Kaisertum (1874); F. C. Schlosser u. über einige Aufgaben u. Principien der Geschichtsschreibung (1878); Die Geschichtswissenschaft in ihren Hauptrichtungen und Aufgaben kritisch erörtert (I. kötet 1886; a II. köt. e cím alatt jelent meg: Ranke, Generationslehre u.Geschichtsunterricht, 1891). L. szerint a világtörténet felosztása 3korra tiszta külsőség és nema dolog természetéből van merítve. E régi felosztás helyett a nemzedékek teoriáját ajánlja. 3-3 nemzedék esvén egy századra, a századot, illetve háromszáz vagy hatszáz éves időszakot (v. háromszor annyi nemzedéket) ajánl a történeti események időmértékeül. Más szóval: a genealogiát akarja a történetirás alapvető tudományának megtenni. E célból kiadta 1892. a Genealogischer Hand- und Schulatlas-t. Újabb értekezései közül a Goethes politische Lehrjahre c. említendő (Allgem. Zeitung 1892. 129-30), melyben Goethét szerepelteti (Nagy Frigyes helyett) mint a német fejedelmek szövetségének értelmi szerzőjét. Goethe politikai működésével egyébiránt több alkalommal foglalkozott. Régibb értekezései Drei Bücher Geschichte und Politik c. alatt összegyüjtve is megjelentek: a «Die bürgerliche u. naturwissenschaftliche Geschichte» c. hiressé vált polemikus értekezése, melyben Du Bois-Reymond rektori beszédét cáfolgatta, a Sybel-féle Histor. Zeitschrift-ban látott napvilágot (39. köt.). Legújabb művében is a genealogiával foglalkozik: Genealogisches Handbuch der europäischen Staatengeschichte (Berlin 1895).

2. L. József Roman, von Liebenau, osztrák természettudós és osztálytanácsos a közoktatásügyi minisztériumban, szül. Linzben 1825 nov. 26. Művei: Diephysikalischen Verhältnisse im Guarnerischen Golfe (1863); Die höchste Stufe des land- u. volkswirtschaftlichen Unterrichts (1874); Lehrbuch der Klimatologie (1874); Wald-Klima u. Wasser (1878); Geologische Verhältnisse von Grund u. Boden(1883); Resultate forstlicher meteorologischen Beobachtungen (2 köt., 1890-92). - Fia, L. Lajos, mint ornitológus szerzett nevet; elkisérte Ferenc Ferdinánd főherceget világ körüli utazásában. Jelenleg kusztosz a bécsi udvari természetrajzi muzeumban.

Forrás: Pallas Nagylexikon