Losonc

a vele összeépített Losonc-Tugár községgel, Kisfalu és Fatiánka nevü pusztákkal egyesítve, rendezett tanácsu város Nógrád vmegyében, (1891) 721 házzal és 7460 lakossal (közte 6360 magyar, 202 német, 844 tót; hitfelekezet szerint 3393 róm. kat., 2008 ág. evang., 474 helvét s 1578 izrael.). L. a L.-i járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, pénzügyőrbiztosság, kir. közjegyzőség s a 25. hadkiegészítő kerület székhelye; van állami főgimnáziuma (hajdan ref. főiskola), állami tanítóképző intézete, községi polgári leányiskolája, alsófoku kereskedelmi és ipariskolája, nyilvános városi könyvtára (18 000 kötet), takarékpénztára és népbankja, ipartestülete s több nevezetesebb iparvállalata, mint posztógyár (L.-Apátfalva), két zománcozó gyár, gőzmalom, két enyvfőzőgyár, három könyvnyomda; élénk továbbá a kocsi- és asztalosipar, bőr- és gyapjupiac. A főtéren emlék hirdeti a honvédek egyik győzelmét (l. alább). Van továbbá számos közhasznu és jótékony egyesülete. Itt jelenik meg a Losonc és Vidéke c. hetilap (XVI. évf.) és a Losonci Hirlap (I. évf.). L. közelében kedvelt sétáló és nyaralóhelyekül szolgálnak a sugári, de kivált a losonci fürdők, mely utóbbinak gyenge kénes vizénél nagyobb vonzó erő a szépen gondozott erdő, melynek magaslatain villák épültek.

[ÁBRA] Losonc város címere.

L.-ot (Lucsenec a. m. vizválasztó; lat. Lutetia Hungarorum) még a cseh hadak ideje előtt megerősítették és kőfalakkal vették körül; sokat szenvedett Giskrától, ki Hunyady Jánost 1451-ben itt megverte, 1622. a kurucok sarcolták meg, 1719. pedig a pestis tizedelte meg lakosait. Ennek dacára a város a szabadságharc küszöbén egyike volt a legvirágzóbb magyar iparos városoknak. 1836 óta működő dilettáns szintársulata jelentékeny összeggel járult a pesti nemzeti szinház alapjához, 1846-47. társadalmi hetilapja volt (a Pelikán), Kubinyi Ferencnek pénz-, régiség-, ásvány- és fegyvergyüjteménye pedig párját ritkította az országban. A szabadságharcban folyton két tűz között volt, sokat szenvedvén az átvonuló seregek követeléseitől. 1849 márc. 24. Beniczky Lajos honvédjei heves utcai harc után győzelmet arattak itt a császáriak felett és már ekkor hire járt, hogy L. ellen pusztító megtorlás készül. Ez azonban csak később következett be egy elhamarkodott tett folyamán, amely L.-on történt, de melyben a városnak része nem volt. A L. környékén táborozó magyar guerillák ugyanis 1849 aug. 1. megtámadták az orosz sereg betegeit, akik Besztercebánya felől jöttek és L.-on rövid pihenőt tartottak. A támadásban több orosz elhalt, köztük egy főrangu tiszt is; ezeket a polgárok egyházi szertartás nélkül hamarosan elföldelték. Ennek hirére a Grabbe tábornok által vezetett oroszok, akik már útban voltak Besztercebányáról Miskolc felé, Putnokról megfordultak és ádáz haraggal vonultak a kolera által amugy is szorongatott város elé és a lakosokra óriási sarcot vetettek ki. Kiállították e sarcot, ám akkor aug. 7. éjjel a kozákok kancsukával kergették ki a lakosságot az elásott négy orosz katona sírjához, ezeket körmeikkel kellett a polgároknak kiásni és ugy temették el őket újra a legnagyobb katonai tisztességgel. 8-án elkezdődött a rablás, majd pedig a város gyujtogatása. Az elpusztult várost (500 ház közül 40 maradt épen, 6000 lélek közül 1400 élt) egyfelül az országos segély emelte fel újra, másfelül lakóinak szívós akarata. Vahot Imre részvétalbumjában a legelső irók működtek L. javára (L.-i Phoenix, 1852, III. köt.), a vármegye irányadó családai, a Gyürkyek és Szilassyak pedig kieszközölték Gehringer kormányzónál az ezüstsorsjátékot, amely sokat jövedelmezett. A reformátusok főiskolájának elpusztult könyvtárát adakozók könyvei pótolták s ezt a gyüjtést Kubinyi Ágoston vezette, ki saját könyvtárát az evang. hitközségnek ajándékozta (ez idő szerint az állami tanítóképzőbel elhelyezve). A forgalom és kereskedelem sohasem sejtett lendületet vett és igy L. anyagilag is emelkedvén iskoláival, magyar szinházával, kisdedóvójával és kulturegyletével, ma ismét egyik pontja a felvidék kulturális mozgalmainak. V. ö. Jeszenói L. története (Losonczi Phoenix, I. köt.); Ambrus Mór, A losonci főgimnázium tört. (Losonc 1895.)

Forrás: Pallas Nagylexikon