Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lothár... ----

Magyar Magyar Német Német
Lothár... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lothár

ó-német férfinév (frank: Charlot, Herr der Leute a. m. a nép ura). E néven kiváltak:

1. L. (I.), római császár, Jámbor Lajos legidősebb fia, szül. 795., megh. 855 szept. 29. a prümi kolostorban. Nagy Károly birodalmának felosztása után atyjával együtt uralkodott. 822. Hugo toursi grófnak leányát, Irmengardot nőül vevén, megkapta Itáliát s 823. a pápa által császárrá koronáztatott. 824. kiadta a nevéről elnevezett hires konstituciót, mellyel a császár és a pápa hatáskörét szabályozta Rómában és az Egyházi államban. Midőn atyja 840. meghalt, L. igényt tartott az egész birodalomra, de testvérei, Lajos és Károly, Fontenoy mellett 841. leverték s 843. a verduni szerződés megkötésére kényszeríték. Testben-lélekben megtörve, birodalmát még életében három fia között felosztotta. II. Lajos kapta a császári koronát és Itáliát, II. Lothár Ausztráziát (Lotaringiát) és Károly Burgundot; ő maga pedig a prümi kolostorba vonult, hol mint szerzetes végezte be életét. V. ö. Dümmler, Gesch. d. ostfränkischen Reichs (2. kiad., 3 köt., 1887-1888).

2. L. (II.), frank király, 855-869. I. L. és Irmengard második fia, megh. Piacenzában 869 aug. 8. Atyja lemondása után (855) a Rajna, Maas és Schelde közötti tartományokat kapta, melyeket az ő nevéről neveztek el Lotaringiának. 863. II. Lajos német császárral osztozkodott öccse örökségén, a burgundi tartományokon. Törvényes örököst nem hagyott maga után, birtokain Kopasz Károly és Német Lajos osztozkodtak.

3. L. (III. illet. II.), a Szász, supplinburgi gróf, német király és római császár, született 1060., meghaltBreitenwang faluban (északi Tirolban) 1137 dece. 4. 1125. a papság és különösen Adalbert mainzi érsek támogatásával megválasztották (aug. 30.) német királlyá. Csakhogy a korona fejében aztkellett megigérnie a papságnak, hogy az egyházi választásokba nem fog beavatkozni. Versenytársa azonban, Hohenstaufi Frigyes, sváb herceg nem ismerte el L.-t királynak, hanem a fegyverekre bizván jogos igényeit, a L. által visszakövetelt (száli) frank birtokokat sem adta vissza. L. emiatt 1126. birodalmi átokkal sujtotta ellenfelét és mihelyt a hatalmas Welfeket a maga részére nyerte (Gertrud leányát jegyezvén el Henrik bajor herceggel), megkezdé a Staufok ellen a harcot. Egészben véve L. fegyvereinek kedvezett a szerencse. Még javában dúlt a polgárháboru, midőn L. 1132. Olaszországba indult, hogy pártfogójától, II. Ince pápától a császári koronát kapja, ami azután Rómában, 1133 jun. 4. meg is történt. A pápa és a császár ez alkalommal érdekszövetségre léptek egymással. L. a Rómában észlelhető köztársasági mozgalmat elnyomta és Ince ellenpápáját elűzte; Ince viszont a vitás Matild-féle birtokokat ruházta L.-ra hűbér gyanánt. 1136. L. másodízben indult Olaszországba, ahol hódolatra kényszerítette a lombárt városokat; a roncali mezőn tartott gyülésen törvényt ült, Alsó-Olaszország földjáről pedig Roger normann királyt elűzte. DeAlsó-Olaszország pacifikálásával már kudarcot vallott és azonfelül II. Ince pápával viszályba keveredett. Elkedvetlenedve indult hazafelé, miközben egy tiroli paraszt viskóban a halál utolérte. Halálos ágyán vejére, Henrik bajor hercegre bizta a szász hercegséget és a királyi méltóság jelvényeit. Az általa alapított königslutteri apátságban helyezték tetemét nyugalomra.

4. L., francia király, született Laonban 941., Tengerentuli IV. Lajos és Gerberga, I. Henrik német király leányának a fia, megh. 986 márc. 2. Atyja halála után, 954-ben I. Ottó német király keresztül vitte, hogy a francia nagyok L.-t a trónra emelték, míg hatalmas versenytársa, Hugó francia hercegnek Aquitaniával kellett beérnie. 965-ben L. nőül vette Ottónak mostoha leányát, Emmát, egyébiránt azonban mindenképen szerencsétlen volt uralkodása. A trónon fia, V. Lajos követte.

5. L., olasz király, 931 óta atyjával, alsó-burgundi Hugóval társuralkodó, kinek menekülése után egyedül harcolt ivreai II. Berengárral, ki meg akarta fosztani trónjától; 950. hirtelenül halt el Torinóban. Özvegye, Adelheid, felső-burgundi Rudolf leánya, 951. nőül ment I. Ottó német királyhoz, ki ez által jogot nyert atyi örökségére és Olaszországra.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is