Lóverseny

a ló tehetségének nyilvános próbatétele. Vannak többféle L.-ek, u. m. sík- (egyenes) pályán való futtatások, gát- és akadály-versenyek, és végre ügető-versenyek. Közönségesen azonban ama sík-versenyekértetődnek alatta, miket az u. n. angol származásu telivér-lovakkal tartanak. E végre a telivérek különösen idomíthatók már 2 éves korukban, sőt az előleges munkálatokat már másféléves korukban megkezdik velük. Célja ez idomításnak éppen az, ami fiatalságunknál a futásnak, a tornászásnak, az atletikának, t. i. a test edzése, a különböző szervek ellenálló képességét (a lónál a sebességet, a győzősséget) emelni, fejleszteni. A training (és ez a fő) fokozódása képesíti a verseny- és vadász-lovat, hogy az igen megerőltető sebes futást is - egészségének veszélyeztetése nélkül - kibirja; a training alatt, az erős abrakolás és sebes munka mellett a szabad levegőben, étvágya növekszik, izmai, ínai erősödnek, véredényei tágulnak, tüdeje, lélekző szervei igen kitisztulnak, szívósokká válnak. Egy szóval az egész állat fürgébb, acélosabb lesz. Midőn aztán 4-6 heti gyakorlat után egyik-másikról azt hiszik, hogy versenyképes állapotban (tip-top) van, megpróbálják a versenyeken, azaz osztályozzák, hogy a többi lovak ellenében minő a sebessége, tehervivő képessége és kitartása. Ugyancsak a versenyek alatt elég alkalom van kiismerni, hogy melyik lónak van bátorsága, hogy körömszakadtáig küzdjön ellenfelével, hogy kiismerjék, nem megbízhatlan (gyáva) vagy ideges-e? A versenyzést több mint másfél század előtt az angolok kezdték; Magyarországon különösen Széchenyi István gróf kezdeményezésére s buzdítására jöttek divatba. V. ö. A magyarországi ló-pályáztatásnak törvényei (Pozsony 1827). Céljuk az, hogy az e versenyeket kitartó, nagyobb erély és szívóssággal biró anyaggal, a nagy mennyiségü félvér ló-anyagot javítsák. A versenyló felnevelése azonban igen költséges s azért ugy a kormányok, mint a társadalom minden módon elősegíteni törekesznek. L. Ló.

Forrás: Pallas Nagylexikon