Lóvonatu vasutak

(franc. chemins de fer á chevaux, ang. horse tramways, ném. Pferdebahn), ama közúti (l. o.), tehát nyilvános vasutak, melyeken mótor helyett lovak, avagy miként Spanyolországban és sok helyt Olaszországban is öszvérek vontatják a kocsikat. E vasutak nagyon elterjedtek, Európában magában meghaladja hosszuságuk a 4000 kilométert. Felépítményük nagyobbrészt a közutakon, városok utcáin fekszik, éppen ezért a hatóságok megkivánják két sínpár fektetését, hogy az egyik sínpáron beálló hiánybólne támadhasson a közforgalmat zavaró kocsitorlódás. A két sínpáron közlekedő kocsik a 7 m.-nél szélesebb utcában már nem zavarják a többi kocsik közlekedését. Minthogy az utcakövezetnek hozzáilleszthetése végett kettős sínt avagy vályusínt kell alkalmazni, ugyancsak megkövetelendő, hogy a vályu 3 cm.-nél szélesebb ne legyen, hogy a lovak patkója, illetve patája ne szorulhasson bele. Minthogy az általánosan használt kockakőburkolat a sínek alá helyezett kereszttalpfák felett mindegyre kimozdul vagy el sem helyezhető, régebben hossztalpfákra fektették a síneket, ma már lehetőleg szélestalpu síneket használnak, melyeket jó zúzott kavicsba helyeznek el s a helyenkint alkalmazott keresztkötésekkel biztosítják a vágányközt. A vágányköz különböző, 0,6 m.-tól egészen a szabványosig, azaz 1,435 m.-ig. E szerint módosul természetesen a kocsik szerkezete is. A sínek súlya is változik, valamint a váltó és keresztezések rendszerei is igen különbözők, mert több helyen u. n. vegyes üzemkezelés van, amennyiben ugy lovakat, mint gőzmótorokat is használnak a vontatásra. Ez utóbbi befolyásolja az engedélyezéskor követendő eljárást is, amennyiben csak a tisztán lóüzemre berendezettekelőmunkálati és engedélyezési tárgyalása van a törvényhatóságokra ruházva.

Forrás: Pallas Nagylexikon