Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Löw... ----

Magyar Magyar Német Német
Löw... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Löw

1. Immánuel, zsidó teologus és iró, szül. Szegeden 1854 január 20. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, egyetemi és teologiai tanulmányait Berlinben végezte; 1878 óta atyjának L. Lipótnak (l. o.) utódja a szegedi rabbiságban. Kül- és belföldi, magyar, német és francia nyelven megjelent számos értekezésen és apróbb tudományos cikken s egyes zsinagógiai és alkalmi beszédeken kivül, munkái: Aramaeische Pflanzennamen (Lipcse 1881); A szegedi zsidók (Szeged 1885, Kulinyi Zsigmonddal); A szegedi chevra (u. o. 1887, Klein Salamonnal); Hét beszéd (u. o. 1883); Imádságok zsidók számára (u. o. 1883, 2-ik kiadás 1894); Alkalmi beszédek (u. o. 1891); Kossuth Lajos (6 emlékbeszéd, u. o. 1894).

2. L. Lipót, zsidó teologus és iró, a modern magyar zsidóság legkimagaslóbb alakja, szül. Czernahorán (Morvaország) 1811 máj. 23., megh. Szegeden 1875 okt. 13. Talmudi tanulmányait Trehitschben, Kolinban. Leipnikben és Kismartonban (itt Perls Mózes rabbinál) végezte s emellett behatóan foglalkozott a héber nyelvvel s irodalommal. Azután Prossnitzba ment, hol Schwab Löw későbbi apósának vezetése alatt tanulmányait folytatta és 1834-35. mint tanító működött az általa újra szervezett talmud-tóra iskolán. 1835. Ó-Budára, majd Pestre ment mint nevelő, onnan (1837) Pozsonyba és (1839-40) Bécsbe, mindenütt tanítva és tanulva. 1840-46. Nagy-Kanizsán volt mint helyettes rabbi és hitszónok, 1846-40. rabbi Pápán. A szabadságharcban mint a veszprémvármegyei nemzetőrök zsidó tábori lelkésze vett részt; hazafias magatartása miatt Haynau (1849 okt. 15.) elfogatta és a Neugebäudeben két hónapig fogva tartotta. Egy évvel később a szegedi hitközség választotta rabbijának, s ez állásában működött élte fogytáig. A bel- és külföldi zsidó és nem-zsidó hirlapokban zsidó tudományos és napikérdéseket tárgyaló számos cikket tett közzé magyar, német és héber nyelven; kivált az általa megalapított Ben-Chananja c. folyóiratban (Szeged 1858-67; 1866 óta tudományos, homiletikai és didaktikai mellékletekkel). Egyes zsinagógai és alkalmi beszédeken és apróbb, nagyobb, gyakran úttörő értekezéseken kivül főbb munkái: Die Schicksale und Bestrebungen d. Juden in Ungarn (két cikk a Busch-féle Kalender und Jahrbuch für Israeliten, Bécs 1845-46); Hamafteách, Einleitung in d. heil. Schrift (I. rész, Nagy-Kanizsa 1855); Bibl. Geschichte z. Gebrauche d. israel. Volksschulen (Bécs 1835, Tóbiás fiának magyar fordításában Pest 1864); Történeti és vallástudományi értekezések (Szeged 1861); Áron Chorin, eine biographische Skizze (u. o. 1863); A zsidó eskü multja stb. (Pest 1868); Die jüd. Wirren in Ungarn (u. o. 1868); Zsinagügiai beszédek (Szeged 1870); Graphische Requisiten und Erzeugnisse bei den Juden (Lipcse 1870-71); Der jued. Kongress in Ungarn (Pest 1871); Jued. Dogmen (u. o. 1871); Das neueste Stadium d. ung. jued. Organisationsfrage (u. o. 1871); Die Lebensalter in d. jued. Litteratur (Szeged 1875). Összegyüjtött cikkeit s apróbb munkáit kiadja fia, L. Immánuel (l. o.); érdekes életrajzát v. ö. Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond, Szegedi zsidók (172-251. old.); L. végtisztessége (Szeged 1876).

3. L. Sámuel, orvos, az előbbinek fia, szül. Pápán 1846. A nép- és középiskolát Szegeden, orvosi tanulmányait Bécsben végezte, 1871-ben a bécsi egyetemen orvos- és sebészdoktorrá avattatott; 1873. mint gyakorló orvos Budapesten telepedett le. 1876 óta a Pester medizinisch-chirurgische Presse főszerkesztője; ezen szaklapban több tudományos, orvostársadalmi és közegészségügyi cikket irt és a hazai viszonyokat a külfölddel megismertette. 1894. a budapesti kir. orvosegyesült egyik ülése elnökévé, 1895. a budapesti orvosi segélyegylet elnökévé választatott. Az országos balneologiai egyesületben annak megalakulása óta mint főtitkár működik. Az Első magyar általános biztosító társaságnál mint igazgatósági főorvos az életbiztosítás orvosi részének élén áll.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is