Löwisohn

Salamon, zsidó költő és tudós, szül. Mórott (Fejér) 1788., megh. u. o. 1821 ápr. 25. Szülőhelyén a héber irodalommal megismerkedvén, 1809. Prágába költözött, ahol a latin, görög, francia, olasz s német irodalomban jártasságot szerzett s héber ismereteit gyarapította. Első műve Szichá beólam hánesomoth (beszélgetés a lélekvilágban) nyelvtani tartalmu és 1811. jelent meg Prágában. 1814. Schmid Antal bécsi könyvnyomdájában a héber munkák korrektora lett; e hivatal javított inséges helyzetén és egyszersmind a bécsi művelt zsidó körökhöz közelebb hozta. Bécsben jelentek meg Meliczáth jesurun (zsidó poétika, 1816); Mechkeré-árecz (a föld tájai, bibliai földrajz, u. o. 1820); Vorlesungen über die neuere Geschichte der Juden (u. o. 1820) c. művei stb. Költeményei élénk fantáziát és finom formai érzéket árulnak el, nyelvezete erőteljes. Őrültség vitte fiatalon sírba. Életrajzát közli Reich Beth El, I. 72-77. old. és az Izraelita magyar irodalmi társulat 1895. évkönyve 387-403. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon