Lucius
(Lucic) János, horvát történetiró, szül. Trauban (Dalmácia)
a XVII. sz. első tizedében, megh. Rómában 1679 jan. 11-én. Tanulmányait Trauban
kezdte, innen Padovába, később pedig Rómába ment, hol jogot tanult és doktorrá
avattatott. 1640-1654. szülővárosában élt; 1654-ben áttette lakását Rómába, hol
egészen haláláig maradt és mint a szláv szt. Jeromosról nevezett káptalan
elnöke csakis a tudományoknak élt. Legnevezetesebb munkája: De regno Dalmatiae
et Croatiae (Amsterdam 1666), mellyel alapját vetette a régibb horvát történet
kritikájának. Azonkivül megjelentek tőle: Vita b. Joannis episcopi Tragusiensis
(Róma 1657); Inscriptiones dalmaticae (Velence 1673); Memorie storiche di
Tragurio (Padova 1673). Gazdag kézirati hagyatéka részint a vatikáni
könyvtárban, részint pedig a spalatói egyházban van. Életrajzát és munkáinak
méltatását Racki irta a délszláv akadmia évkönyveiben (Rad. XLIX. köt., 1879).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|