Lucius

(Lucic) János, horvát történetiró, szül. Trauban (Dalmácia) a XVII. sz. első tizedében, megh. Rómában 1679 jan. 11-én. Tanulmányait Trauban kezdte, innen Padovába, később pedig Rómába ment, hol jogot tanult és doktorrá avattatott. 1640-1654. szülővárosában élt; 1654-ben áttette lakását Rómába, hol egészen haláláig maradt és mint a szláv szt. Jeromosról nevezett káptalan elnöke csakis a tudományoknak élt. Legnevezetesebb munkája: De regno Dalmatiae et Croatiae (Amsterdam 1666), mellyel alapját vetette a régibb horvát történet kritikájának. Azonkivül megjelentek tőle: Vita b. Joannis episcopi Tragusiensis (Róma 1657); Inscriptiones dalmaticae (Velence 1673); Memorie storiche di Tragurio (Padova 1673). Gazdag kézirati hagyatéka részint a vatikáni könyvtárban, részint pedig a spalatói egyházban van. Életrajzát és munkáinak méltatását Racki irta a délszláv akadmia évkönyveiben (Rad. XLIX. köt., 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon