Lucullus

Lucius Licinius, római hadvezér, szül. Kr. e. 114 körül, megh. valószinüleg Kr. e. 57. Első háboruját a marsusok ellen harcolta 90., aztán Ázsiába ment mint quesztor és mint Sullának alvezére, különösen kitünt a tengeren, a Mithridates elleni háboruban. Vissaztérte után 79. testvérével Marcussal együtt Aedilis curulis lett és Sulla végrendeletileg Faustus nevü fia gyámjává rendelte őt. Miután 77. pretor volt és később Afrikát is kormányozta, 74. M. Aur. Cottával konzul lett; azután Ázsia és Cilicia tartományokat kapta. Ázsiában az u. n. harmadik mithridatesi háboruba keveredett, de ellenségei áskálódásai miatt kénytelen volt a hadvezérséget még a háboru befejezése előtt (66) letenni. Miután Rómában megtartotta a diadalmenetét, a közügyektől teljesen visszavonulva, fényűző életet élt szerzett gazdagságából. A lucullusi lakomák közmondásosakká lettek, s L. kertjei Róma mellett, s villái, különösen Tusculum és Bajae közelében, hiresek voltak a pazar pompa és kényelem miatt. Állítólag L. hozta Európába a cseresznyefát is.

Forrás: Pallas Nagylexikon