Ludány
nemzetsége Kézai szerint cseh eredetü. A beköltözésnek még
Péter király idejében kellett történnie, mert IV. Béla szerint már ekkor övék
volt Turóc földje, melytől ez a «bitorló» király fosztotta meg ősét, Bohmát s
rokonait. II. András azonban 1217. megösmerkedvén a Szentföldön a lengyel
király seregében harcoló L. Bohmával, őt «mint hazáján kivül tévelygő juhot»
nemcsak visszahozta Magyarországba, hanem Turóc földjét is visszaadta neki; IV.
Béla azonban az időközben benépesített Turóc helyett, melyből várispánságot
alkotott, Nyitrában Ludánnyal együtt 19 helységet adott a nemzetségnek. A
tatárjáráskor a nemzetségnek 36 tagja vérzett el a hazáért. Károly Róbert
király azonban sok birtoktól megfosztotta a nemzetséget, mivel tagjai jobbadán
Csák Mátéhoz csatlakoztak. A nemzetség fényét egyidőre Ludányi Tamás állította
helyre, ki kolduló barátból egri püspök lett, ki azonban utóbb mindent elkövetett,
hogy Zsigmond királyt megfossza a trónról s inkább odahagyta püspökségét s
áldozatul dobta oda vagyonát, csakhogy ne kelljen meghajolnia a «zsarnok»
előtt. Ezért vasfejünek nevezték. Testvérét, Lászlót azonban kegyelte Zsigmond
s egyebek közt azt is megengedte neki, hogy Ludányban kővárat építsen. 1481
táján magvaszakadt a nemzetségnek, melynek a XIII. sz.-ban Nyitra és Trencsén
vármegyében mintegy 26 birtoka volt. V. ö. Botka, l.-nemzetség (Századok, 1876,
671-679); Wertner, Nemzetségek (II. 168-171); Balássy F., Ludányi Tamás egri
püspök (Budapest 1878).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|