Lúdfélék

(Anseridae), az úszómadarak rendjébe, a lemezescsőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Fészekhagyók, úszólábuak, rövid farkuak. Szárnyaik középnagyságuak erős csapótollakkal; lágybőrü csőrük körömformáju kúpban végződik, szélei pedig harántul álló szarulemezekkel van ellátva. Orrlikaik kersztülhatolók. Csőr különben mellfelé keskenyedő, csüd a középső ujjnál hosszabb. Elég jól mennek, keveset úsznak, leginkább zöld növényi részekkel táplálkoznak. Többnyire társasan élnek és fészkelnek a földön vagy a fákon, tojásaik egyszinüek, melyeket a nőstény egyedül költ ki, a himet gunárnak hivják és a tojótól nem igen különbözik. 35 ismert faja közül hazánkban 7 él, u. m. a vad lúd (Anser cinereus Mey, A. ferus Naum.), sárgás vagy vöröses csőre olyan hosszu, mint a feje, kampója fehéres, a felső káva harántlemezei a szélen tul érnek. Fején fehér homlokfolt nincs. Tollazata szürke. Farktöve, alsó has és az alsó farkfedők fehérek, az öregeknél a mellen fekete foltok vannak. 18 kormánytollal. Szeme világos barna, lábai halvány húsvörösek. Hossza 98, szárnyhossza 47, farkhossza 16 cm. Található Európában és Ázsiában a 70/ szélességi fokig és költ délre egészen a 45°. Hazánkban közönséges vándormadár, márciusban jönnek, a nyarat itt töltik s ősszel délre költözködnek. Ékalakban vándorolnak. Mocsaras, ingoványos helyeken tartózkodnak: márciusban 5-14 zöldesfehér, sárgás tojást rak a nöstény, melyeket 28 nap alatt költ ki. A fiatalok fogságban csakhamar megszelidülnek, ősszel azonban elvándorolnak és csak nagy ritkán térnek vissza. Az öreg húsa kemény, a fiataloké azonban ízletes. Tőle származik a mindenütt közönséges házi lúd. Tollait még többre becsülik, mint a házi lúdét. - A téli lúd (A. arvensis Brehm.) csőre vörös, orma, kampója és a szélek hátsó részei feketék, különben hasonlít a vad lúdhoz, csakhogy hátának alsó része feketeszürkés, szárnyai a fark végét elérik és hasa sötétszürke. Hossza 95, szárnyhossza 50, farkhossza 14 cm. Hazánkat csak télen kersi fel. - A gyepi- vagy téli lúd (A. segetum) szine szürkésbarna. Csőre tövén háom félholdalaku fehér folttal, mlyek a vén és igen fiatal példányoknál nincsenek meg. Háta és farktöve feketeszürke. Hasa fehéres. Csőre fekete, a kampó mögött vörös gyűrüvel. Lábai narancssárgák. Szárnyai a farkon tulérők. Hossza 86, szárnyhossza 48, farkhossza 14 cm. Északi faj. Északról ősszel délre vonul és márciusban tér ismét vissza. Ilyenkor hazánkat gyakran felkeresi. Társasan él és a fiatal növények pusztítása által gyakran károkat is tesz. - A vöröslábu lúd (A. brachyrchynchus Baill.). Csőre rövid és zömök, a csőrön halvány piros gyűrü található, lábai rózsaszinüek. Szárnyai nem érik a fark hosszát. Különben hasonló, de sötétebb szinezetü, mint az előbbi. Hossza 82, szárnyhossza 42, farkhossza 14 cm. Északi faj, mely ritkán hazánkba is ellátogat. - A nagy lilik, a kis lilik (l. Lilik), az örvös lúd (l. o.). A mitologiában a ludak igen nevezetes szerepet játszanak. A görögöknél Persephone szent állatai voltak, a rómaiaknál pedig, mert gágogásukkal a Kapitoliumot megmászni készülő gallusok közeledését az őrség előtt jelezték, kiváló nagy becsben és tiszteletben részesültek. Miután tollaik szolgáltatták az irótollakat, melyekkel régi kódexeket kalligrafikai módon készítettek, azért legtöbb régi nép tiszteletben tartotta a ludakat. Khinában a házastársak közötti hűség jelképe. V. ö. Rodzcky E. v., Monographie d. Gans (Budapest 1875).

A lúd magas kort ér (Willughby 80 évesről tesz említést, melyet csak megférhetetlensége miatt öltek le; Lenz olyanról, mely 34 éves koráig 8-10 tojást tojt és költött ki, Grubicy egy 25 éves korban még rendesen tojóról), de tenyésztésre a gúnár 3-4 éves korában a legalkalmasabb, a lúd is legfölebb 10 éves koráig. Évenkint rendszerint csak egyszer tojik (ritkán ősszel is, ha tojásait elvették), jan.-febr.-tól kezdve 10 legfölebb 20 tojást, mire azonnal hozzálát a kiköltéshez. Erre inkább két éves mint fiatal lúd használandó, mely alá 13-nál több tojást ne rakjunk. Franciaországban azonban 15-öt adnak, Angolországban meg három-négyesével Kokhin- és Brahma-tyúkokkal költetik ki. A libácskák 27-28 nap, ritkábban 30 nap után kelnek ki és életük első 24 órájában nem szükségelnek eleséget. Másodnap keméynre főtt, finomra vagdalt csalánnal összekevert elaprózott tojással etetjük, mit néhány nap mulva árpalisztből, korpából és kenyérdarabokból, tejjel gyúrt tésztával helyettesítünk, mihez mindig zöldség keverendő; 8-14 nap mulva már a szabadba ereszthetők anyjuk vezetése alatt, de a kényes pelyhes állatokat harmattól, esőtől gondosan meg kell óvni, az erős napfény is halálthozó lehet, 8-9 hetes korban az első vedlés után az idő viszontagságai ellen már teljesen edzettek s durvább, kizárólag növényeleséggel élnek s a tarló legelőkön jól megerősödnek. Húsán, zsírján és máján kivül a lúd szárny-, és pehelytollaival hasznunkra van, melyekkel többi közt hazánk és Csehország élénk kiviteli kereskedést űznek. Pehelynyerés céljából a ludat nyarantszaka több ízben koppasztják, kitépvén a has- és mellpelyheit, mi azonban mellőzendő, hol a hús-haszon előtérbe lép, mert a tollmegújításra használt nedvek a hús és zsírképződéstől elvonatnak, l. Lúdhizlalás.

Forrás: Pallas Nagylexikon