Lujza

franciául Louise, a Louis (Lajos) névnek nőnemü alakja. E név kiválóbb viselői:

1. L. (szavójai), angoul?mei hercegnő, Fülöp szavójai herceg leánya, szül. 1476., megh. 1531. Férjét, Orleansi Károlyt, Angoul?me grófját (I. Ferenc király atyját), már 1495. veszté el. Midőn fia, Ferenc, XII. Lajos halála után (1515 jan. 1.) Franciaország királya lett s Olaszországba, Milano elfoglalására indult, L. és Duprat kancellár vette át az ország kormányát. Tékozlásaiért Selmblançay intendást tette felelőssé, akit le is fejeztetett. 1523. a dúsgazdag, vitéz és szép Károlynak, Bourbon hercegének ajánlá föl kezét, aki azonban ajánlatát visszautasította; ezóta engesztelhetetlen gyülölséggel viselkedett iránta; megfosztá őt neje birtokaitól és elvégre Franciaországtól való elszakadásra birta. Fiának, a királynak Paviánál történt elfogatása után viszont erélyt és eszélyt tanusított (1525); létrehozta a cognaci ligát és osztrák Margittal egyetértve az u. n. cambrai hölgybékét. Pártolója volt a tudományoknak, de nem tűrte a hugenottákat. Naplója a Mémoires relatifs á l"histoire de France gyüjteményes munkában jelent meg. V. ö. Paris p., Etudes sur François I. (2 köt., 1885); Jacqueton, La politique extérieur de L. Savoie (Páris 1892) és az I. Ferencről szóló monográfiákat, Maulde de la Claviére, L. de Savoie et François I. (Páris 1895).

2. L. hercegnő, Koburg Fülöp herceg neje, l. Koburg (X. köt. 656. oldal 1. hasáb).

3. L. Antónia Mária, osztrák főhercegnő, szül. Salzburgban 1870 szept. 2., mint IV. Ferdinánd toscanai nagyhercegnek és Bourbon Palma Alice kir. hercegnőnek leánya. 1891 nov. 22. Frigyes Ágost szász kir. herceg (szül. 1865 máj. 25.) neje lett.

4. L. Auguszta Vilma Amália, Poroszország királynője, Károly Lajos Frigyes, Mecklenburg-Strelitz hercegének leánya, szül. Hannoverában 1776 márc. 10., ahol atyja akkor tájban kormányzó vala, megh. 1810 jul 19. 1793 dec. 24. kelt össze Frigyes Vilmos porosz trónörökössel. Midőn férje 1797-ben Poroszország királya lőn, L. fejedelmi kötelességeit az anya s a hitves erényeivel tudta párosítani. Az 1806. háboru kitörésekor Naumburgba s a szerencsétlen jenai csata után Königsbergbe és Memelbe kisérte férjét. Hiába könyörgött térden állva I. Napoleonnak (1807 jul. 6.), aki őt azelőtt piszkos rágalmazásokkal megsértette, kedvezőbb békefeltételeket mégsem tudott a könyörtelen győzőtől kieszközölni. Ez időtől fogva Königsbergben élt a királyi család s L. főképen a történelemmel s a német irodalommal foglalkozott. A charlottenburgi várkertjében temették el; sírja fölött mauzoleum díszlik, melyben Rauchnak remek szobra van elhelyezve. 1879. a berlini állatkertben leleplezett szobrát Encke készítette. Emlékét örökíti a Lujza-alapítvány (fiatal lányok nevelőintézete) és a Lujza-rend (l. o.). Életét számosan irták meg: Adami (12. kiad., Gütersloh 1888); Kluckhohn (Berlin 1876); Engel (u. o. 1876); Mommsen és Treitschke, K. L. (1876); Horn (u. o. 1883).

5. L. Henriette, Frigyes Vilmos brandenburgi választó-fejedelem neje, Frigyes Henrik orániai herceg leánya, szül. 1627 nov. 27., megh. 1667 jun. 18. Férjhez ment a «nagy» választó-fejedelemhez 1646 dec. 7., kinek öt fiut és egy leányt szült. Kiváló tehetségü fejedelemasszony volt, aki férjét minden útjában, minden hadjáratában követte; ő alapította Oranienburgot is és az ottani árvaházat. A neki tulajdonított dalokat ellenben: Jesus, meine Zuversicht, stb. nem ő, hanem Schwerin O., gyermekeinek nevelője irta. Életét Wegführer (Lipcse 1838) és Knauth (Halle 1867) irták meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon