Lukács

szent, a hagyomány szerint a 3-ik evangelium és az apostoli cselekedetek címü kánonikus könyv irója. Sziriai Antiochiában született. Szt. Pál apostol térítette meg. Kedvelte a gyógyászatot, a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Szt. Pált követte apostoli útjában. Szt. Péter és szt. Pál apostolok halála után, szt. Epiphanius állítása szerint bejárta Olaszországot, Franciaországot, Dalmáciát, Macedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Libiában, Tebaiszban. Szigoru bújttel s más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanui halált szenvedett. Achájában temettetett el. Teste Achájából a IV. sz.-ban Konstantinápolyba vitetett és ott az apostolokról nevezett templomban helyeztetett el szt. András és szt. Timót mellé. Fejét Nagy szt. Gergely pápa Rómába vitette szt. András templomába. Testének többi részei több más templomnak osztattak szét. Áldozati ökörrel oldalán festik, mert a zsidók áldozatával kezdi meg evangeliumát. Rómában Maria maggiore bazilikában és Loretóban is szt. Mária képét őrzik, melyet a hagyomány szt. Lukács festményeinek mond. Emléknapja okt. 18. A középkorban a festők védőszentjökül választották, azért sok helyen a festők és rokon művészek céhét Lukács-céhnek nevezték. Némely város L.-céhébe tartoztak a fafaragók, az aranyverők, az ötvösök, a vésnökök és egyéb ágai az iparnak; Delftben a faiencefestők és gyárosok szintén a L.-céh tagjai voltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon