Lukianos
(lat. Lucianus), görög iró, született Samosatában,
valószinüleg Kr. u. 120-130. Kezdetben Jóniában retorikát tanított, azután
Ázsiában, Itáliában s Galliában utazott, mindenütt nyilvános előadásokat
tartva, végre pedig állandóan Athénben telepedett le. Aggkorában állami
szolgálatba lépett s bíró volt Egyiptomban, majd ismét utazgatott és közben
előadásokat tartott. Számos irataiban, melyek nagy része mesteri dialóg, kiváló
humorral és finom gúnnyal ostorozza kora erkölcstelenségét; különösen a lábra
kapott vallástalanságot, hizelkedést és babonát teszi nevetségessé. Műveinek
nevezetesebb kiadásai: Jakobitz, Lipcse 1871-74; Dindorf, Páris 1858;
válogatott műveinek egy kiadása (Luciani Samosatensis colloquia selecta)
Kolozsváron jelent meg 1780. V. ö. Hartmann, Studia critica in Lucianum (Lejda
1877); Bernays. L. u. die Kyniker (Berlin 1879); Croiset, Essai sur la vie et
les oeuvres de L. (Páris 1882).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|